Palotai Csaba-Singapore

Egy évvel az első után ime itt a második, lelkendeztem a Grupa Palotai előző lemeze kapcsán (Stompy Trashy, Gramofon, 2005. tavasz) jelezve, hogy ilyen ütemben várjuk a következőt. Azóta két év telt el, nagy érdeklődéssel helyeztem a lemezt a lejátszóba, és nem csalódtam. A kommunikáció ott folytatódott, ahol abbahagytuk, csak a téma változott. Az együttes leírása a jelen esetben különösen fontos, hiszen az olvasó számára lehetőséget ad, hogy elképzelje a Grupa Palotai legfontosabb ismérvét, a sajátos hangzásvilágot. Franciaországba szakadt hazánkfia, Palotai Csaba gitárokon és ütőhangszereken, Rémi „Wildmimi” Sciuto alt-, bariton- és szopranino szakszofonokon valamint basszus szintetizátoron, Thomas Pourquery alt- és szopránszakszofonokon, Nicolas Mathuriau dobokon és más ütőhangszereken, Didier Havet pedig szuzafonon játszanak. A kompoziciók zömét Csaba jegyzi, és a címek inkább az Európán kivüli világban való zenei utazásra asszociálnak. Maguk a darabok nem feltétlenül tartalmaznak konkrét zenei utalásokat, egyszerűen igen sokfélék, színesek, humorosak, drámaiak, sodróak, táncraperdítőek, megnyugtatóak mint maga a világ. Sokkal több a kollektív játék mint a szólisztikus. Olyan mint egy zenei útikönyv, melyet energikus, jókedvű fiatalok írnak, akik élvezik az utazást, mindent a maguk szemüvegén keresztül látnak de együttérzéssel. Sok fúvósokkal és ütőkkel operáló együttes jut eszembe az albumot hallgatva, ahol a gitárok is fúvóshangszerként viselkednek, mint Carla Bley együttesei, a Liberation Music Orchestra, a Dirty Dozen Brass Band, Ornette Coleman kompoziciói. A föleg rövid darabokból felépített globális szvit egy újabb vibráló Grupa Palotai opusz, és összetéveszthetetlen.

Szigeti Péteer