Kurt Elling: Dedicated to You

Kurt Elling, a Down Beat szerint napjaink talán legjobb jazzénekese, hozzánk kicsit megkésve eljutott új lemezén egy különleges státuszú lemezfelvételnek, John Coltrane és Johnny Hartman egyetlen közös stúdiómunkájának állít emléket. Az 1963. március 7-én rögzített ihlető lemez Hartman életének alighanem legkiemelkedőbb művészi eseménye volt, viszonylagos későbbi sikerei ellenére azt mondhatjuk, az énekes nem tartozik a jól ismert croonerek közé: 1983-ban félig-meddig elfeledetten halt meg. Az LP sorsa mostoha volt a Coltrane-hívők körében is. Hiába a szokásos kvartett leheletfinom játéka, a mesteri alkalmazkodás Hartman érzelmes világához, s ugyancsak hiába az énekes tiszta intonációja, búgó baritonja és a lassú számokban különösen jól alkalmazott emcionalitása, a szaxofonos zenéjének barátai úgy érezték, ez a lemez egyáltalán nem passzol a Coltrane-életműbe, kényszerből, nem pedig művészi meggondolásból született zene, nem igazi Coltrane-lemez.

Elling másképp gondolja. Baritonként feldolgozható anyagot látott a régi dalokban, s talán az se volt számára mellékes, hogy Hartman szintén Chicagóból indult. Ellingnek a Lincoln Centerben megtartott koncertjén készültek az új felvételek. Mértéktartó vocalese stílusban énekel, vonósokkal az új arrangement-okban. Nem mondható „ütős” Elling-lemeznek, a hangszerelések idegenek az alapanyagtól, szirupossá teszik az amúgy is szentimentális szerzeményeket. És azt is valljuk meg: Ernie Watts nem a legjobb választás Coltrane szerepére. A lemezt a vállalkozás merészsége, Elling zsigeri tehetsége, valamint egy-két eredetibb hangú feldolgozás menti meg. Elsősorban a Say It-é, mely eredetileg Coltrane Ballads lemezén volt hallható.

Máté J. György