„…I call/That piece a wonder, now”
Art Blakey: Like Someone In Love
A cím – Szabó Lőrinc az eredetinél személytelenebb fordításában: „Csodaszép/Darab” – nem egy filológiai felfedezést ad hírül tömören. Tudtommal Robert Browningnak és Art Blakeynek továbbra sincs semmi köze egymáshoz; viszont ez az idézet jut az eszembe, valahányszor a dobos most javított hangminőségben, a már annyiszor dicsért RVG-sorozatban megjelentetett Like Someone In Love-ját meghallgatom. Csodaszép lemez, melynek felvételei 1960 augusztusában, a dobos egy igen termékeny évében, az A Night In Tunisia munkálataival szinte egy időben készültek. Ismereteim szerint pillanatnyilag nyolc 1960-ban készült Blakey-CD van forgalomban, melyek közül természetesen a Blue Note-nál jegyzettek a legérdekesebbek.
A gyakori őrségváltásairól ismert Jazz Messengers életében fontos idők voltak ezek: az együttesben Benny Golson helyét egy viszonylag fiatal, huszonhét esztendős szaxofonos, Wayne Shorter foglalta el, aki komponistaként és szólistaként egyaránt új, vitális energiákat vitt a zenekar gyakorlatába. Ma már világosan látható, hogy Shorter a dobos zeneszerzői közül a legindividuálisabb profillal rendelkezett, és a hét Blue Note lemezen hallható Lee Morgan-Wayne Shorter fúvósszekciónak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Jazz Messengers a hatvanas években is megőrizhette magas rangját a hard bop világában.
Art Blakeyről már minden szépet és jót sokszor leírtak. A Like Someone In Love hallgatásakor minden dicséretet megerősítve érzünk. Olyan dobos zenekarvezető, aki a zene alatt anélkül érezteti végig súlyos jelenlétét, hogy túldominálná a játékot. Ismer egy varázst, amelynek lényege, hogy egyszerre irányít és kísér, sokat emlegetett poliritmikus stílusával, mindig izgalmas beszúrt akcentusaival, megújított pergődob- és cinjátékával egyszerre emelkedik az együttes fölé és simul bele a ritmusszekcióba. Ma is lenyűgöző élmény hallgatni. A bebopkorszak óta a pályán levő dobos az egykori mozgalom vezető dobos egyéniségének, Kenny Clarke-nak azt az elképzelését valósította meg zenekarában, miszerint a dobnak egyszerre kell az arcvonalban szólnia és megadnia a zene alaplüktetését.
Kevés együttesnek sikerült olyan tökéletesen egyensúlyoznia a dinamikusan izzó darabok és a romantikusan lágy szerzemények között, mint éppen az Art Blakey vezette zenekarnak. A Like Someone In Love tisztán tükrözi ezt a strukturális harmóniát. Elég az eredeti lemez két utolsó számát (a B oldalt) megvizsgálnunk közelebbről: mindkét művet Shorter írta, de míg a Sleeping Dancer Sleep On a modern jazztörténet – túlzás nélkül állítható – egyik legbársonyosabb balladája, a Giantis szólói tele vannak elektromos kisülésekkel, szikrákkal, lendülettel. Az új kiadásban a lassú darab alternatív take-je is meghallgatható, melyet tényleg kár lett volna lespórolni a lemezről.
Minden hangzásbeli újdonság ellenére ez a zene még nagyon sok szállal kötődik az ötvenes évek második felének Blakey-muzsikájához. Morgan szólóiban például ott érezhető a Clifford Brown-örökséggel való birkózás, Bobby Timmons alkalmanként Red Garland technikai bravúrjait másolja, Shorter játékában sincsenek még ott a későbbi Blakey-lemezeken hallható oly páratlan ívek, hangindázások. Ezek hiányáért a hagyományosabb formákat még hívebben szolgáló értékek kárpótolják a zenehallgatót. Nem kétséges, hogy a Jazz Messengers Blue Note korszakának valamennyi teljesítménye integráns része a legszigorúbb értelemben vett modern jazzkánonnak. A változó felállású zenekar jelentősége felmérhetetlen egyetlen lemez meghallgatásával. Minden produkciójuk olyan egyedi, annyi, máshol nem hallható finomságot tartalmaz, hogy csak a felületes vizsgálat moshatja össze az eltérő minőségeket.
Az 1990-ben hetvenegy évesen elhunyt dobos idős koráig fáradhatatlan propagátora maradt a jazznek. Újabb és újabb fiatal szupertehetségeket mutatott be zenekarában, és klubkoncertjein arra bíztatta a közönség tagjait, meséljenek barátaiknak erről a zenéről. Hiszen elviselhetetlen számára a tudat, hogy létezhet emberi lény, aki úgy kell hogy leélje az életét, hogy nem ismerkedik meg közelebbről e műfajjal.
Máté J. György
.