Plastic Septet/Horror Vacui

 

A Plastic Septet 2005-ben alakult a Plastic Ohara együttes tagjaiból (Brezovcsik Gábor-gitár, Váczi Dániel-szopranino szakszofon, Lukács Gábor-altszakszofon, Nagy Balázs-tenorszakszofon) kiegészülve Ablonczy Keve basszus-klarinétjával, Nagy Péter bőgőjátékával valamint Váczi Dániel ütős partnerével, Mohay Andrással. A lemez zenei anyagát Fábry Boglárka marimbajátéka színesiti. A jobbára kompozitórikus zene benyomását keltő anyag szinte kiáltott lemez után – horror vacui – hogy kitöltse az üresen álló hangzásteret a basszustól a szopraninoig. Az album szvitszerüen vonultatja fel Brezovcsik és Váczi kompozicióit és hangszereléseit. Kettejük komponista egyéniségének hasonlóságait és különbségeit hosszan hömpölygő tematikus folyamatokban van alkalmunk megfigyelni, hiszen az anyag nagyobb részét ezek teszik ki, ahol fenséges dinamikai hullámokban hátborzongatóan gazdagon szól többnyire tuttikban a fafúvós kvartett és gitár. Mindkettőjük opuszaiban váltakozik a kortászenei és a jazzes karakter. A nagyobb lélegzetű darabok között megannyi miniatür intermezzo, melyek olykor intimebb kamarazenék a stilizáltan klasszikus megszólalású, jazzes frazeálású gitár, és az erőteljesen dús és mégis simogató hangzást produkáló szopranino rövid szólóival. Ezt a hangszert ilyen mértékben használni csak Anthony Braxtontól hallottam, kinek a 70-es, 80-as években irott darabjainak karakterét idézte fel bennem néhány téma sarkos dallamformálása, kihegyezett ritmikája. Nem tudom honnan a Plastic név, talán mert a műanyag érzete a Septet zenéje keltette érzés nyilvánvaló antipólusa. Monk Brilliant Corners című művére asszociáltam még, a gyémánt sarkos szépségére, pedig ezt a fogalmat íveltnek szokták vélni.

Szigeti Péter

.