Oláh Kálmán Trió/Always

” Budapesten találkoztam Kálmánnal. Nagy hatással voltak rám a kompozíciói, no meg a billentése…” Sokáig kellett várnunk az Oláh Kálmán-Jack DeJohnette-Ron McClure lemez megjelenésére. A felvételek 4 esztendeje elkészültek Amerikában a doboslegenda aktív közreműködésével. Az említett hatás nem csillapodott, hallható a trió játékában. Jack DeJohnette egyúttal a leghitelesebb elemző is:”A billentése könnyed és rendkívül gördülékeny; a harmonizálása, lírája gyönyörűséges. Van még egy dolog, ami különösen mély benyomást tesz rám, ahogy játssza a jazzt, az annyira autentikus. Ahogy szvingel, az olyan igazi, lélekbőljövő és mégis választékosan elegáns.” A címadó Always közben nagy karriert futott be, ezzel nyerte el Kálmán a Thelonious Monk kompoziciós világverseny fődíját. Sokáig pihent ez a Lakatos „Ablakos” Dezső halálára komponált darab, míg elfoglalhatta méltó helyét a nagy jazz rekviemek sorában. A lemez anyaga két nagy fejezetre osztható, az elsőben Kálmán kompoziciói hangzanak el. Az emblematikus Always után a Bartók tiszteletére írt Polimodális Blues pereg, melyet Kálmán első szextett lemezén hallhattunk Ablakos felejthetetlen közreműködésével, végül a Magyar Vázlatok sorozatból az első opusz. Majd sztenderdek sorakoznak, melyek főleg tempósak, de lírai mivoltukat fémjelzi, hogy a válogatás nyilvánvalóan Bill Evans, a Miles Davis kvintettek és Herbie Hancock zenei atmoszféráját idézi. A kortárs- és népzenei vonások inkább a sztenderdek előadásában bukkannak fel mintsem a saját programatikus művekben. A Polimodális Bluesban Bartók a témában rajzolódik ki, majd dörög a blues. A ritmusszekció iszonyatos erővel húz végig a lemezen a lírai befejezésig

Szigeti Péter