Enrico Rava-The Words and The Days

 

Enrico Rava Miles Davis és Chet Baker rajongójaként kezdte pályáját Torinó környéki klubokban. 1962-ben már Gato Barbierivel csinál filmzenét. Majd találkozik Don Cherryvel, Mal Waldronnal, Steve Lacyvel, akivel 1966-ban ESP lemezt is készít. 1967-től a new yorkí free jazz események állandó szereplője 8 évig Bill Dixonnal, Roswell Ruddal, a Carla Bley Jazz Composers Orchestraval . Mintegy 100 lemezen játszik az avantgarde és a konform zenei világ határvidékén. 1975-ben készíti az első ECM albumát, melyet még kettő követ, majd csak 2004-ben folytatódik az együttműködés, melynek során a The Words And The Days a harmadik . Az album kiérdemelte a Francia Jazz Akadémia Bobby Jaspar díját. Együttesében az utóbbi időben van zongora(Andrea Pozza), ami azt is jelenti, hogy megtért a harmóniailag kötöttebb formákhoz.

Szokásához híven a rezek uralják a hangzást Gianluca Petrella pozanjátékával. Rava maga is ezen a hangszeren kezdte Kid Oryra emlékeztően egy dixieland együttesben, majd amikor Miles Davist Lester Younggal látta egy koncerten, döntött a trombita mellett. Rava világa nagyon sok  vonásában emlékeztet Tomasz Stankoéra. Egyrészt nyilvánvalóan ugyanazok az inspirációk: Miles, Chet, Don Cherry, Bill Dixon és nem utolsósorban Lester Bowie. Hasonlóak zenedramaturgiai eszközeik: kitartott, levegős hangok, minimalista atmoszféra, váratlan drámai forték, kántáló megszólalás. Sokat játszottak együtt nemzetközi projektekben, Don Cherryvel, Cecil Taylorral, a Globe Unity Orchestraval. A jelen albumon sok a kollektív játék, a karakterek szinházi és filmzenékre emlékeztetnek, mint Kurt Weill, Nino Rota, Carla Bley. Halkszavú mégis izgalmas, relaxáló de a figyelmet ébrentartó zene.

 

Szigeti Péter

.