E.S.T.-Tuesday Wonderland

Európai invázió! Kiáltja a Down Beat 2002 újévi címlapja óriási betükkel, az E. S. T. fényképével. Állitásuk szerint ők voltak az első európai együttes, akik a jazzvilág eme legbecsesebb prezentációjában részesülhettek. „Svensson kristálytiszta játéka és invenciózus darabjai megadhatják a frissesség és ujdonság rég áhitott injekcióját  a mainstream tradiciónak, melyet stagnálás és önismétlés fenyeget.” Így a Down Beat szemleírója. A skandináv jazz legújabb generációjának előretörését a populáris irányzatokban már évek óta tapasztalhatjuk, és sorra jelennek meg és hódítanak nálunk is. Az E. S. T. februári Millenáris koncertjét is lelkendező visszhang kisérte. Svensson és társai jazzt jászó popegyüttesnek vallják magukat, akik egyaránt játszanak jazzt és rockot favorizáló helyeken fényeffektekkel és füstgéppel, és Monk Bemsha Swing-jével énekeltetik meg a közönséget. Feljutnak a poplistákra, és videoik az MTV-n mennek. Mint eme korongon is tapasztalhatjuk, zenéjük mixtura, a jazz, elektronikus effektek, pop, rock és az európai klasszikus zene elegye. A lemez egy klasszikus zsánerpreludiummal indul a la Jarrett, bár ez inkább bécsi mint Bach. Mindez hamar átvezet egy patetikus rock atmoszférájú crescendo hömpölygésbe, amit elektronikus effektek, torzítók füszereznek, majd jön a jazz, hetvenes évekbeli Jarrett, azután hömpölygés visszafelé, ami különböző karakterű decrescendo ostinatoban elül. Mindez imétlődik különböző groove-okban, egyre több az ostinato vagy fugato játék, egyre hosszabbak a transzra törekvő repeticiók sok elektronikával Emerson, Lake & Palmerre, stadion rockra emlékeztető atmoszférával, ami újra és újra egyre közhelyesebb jarretti motivumokba torkollik.

Szigeti Péter