•  

  •  

  •  

  •  

  •  

 

Dresch Mihály-Élő nád

 

A Zeneakadémia amolyan „szent” hely a magyar zenei életben. Az ott megrendezett koncerteknek különleges fontosságot tulajdonítanak, és nagyon készülnek rá, muzsikusok és hallgatók egyaránt. Ez fokozottan igaz a jazzre, hiszen ezt a műfajt sokáig e helyre be sem engedték. Dresch Mihály azidőtájt volt ötvenéves, mikor az itt szóbanforgó koncert megtörtént . Erről a Gramofon is és más fórumokon is megemlékeztek, pedig ez sem szokás a magyar jazzéletben, különösen nem egy ilyen ifjú muzsikus esetében. Dresch Misi együtt nőtt fel, és töltötte el a mögötte álló éveket azzal a nehezen meghatározható jelenséggel, amit ma magyar jazznek nevezünk. A lemez jegyzeteinek írója miután megpróbálja leírni ezt a jelenséget, kimondja, hogy „az ötvenéves Drescht a magyar jazz legendájává avatta a szakma és a közönség”. Élő nád, így a lemez címe. Bizony együtt rezgett, rezeg éltünkkel az a jó erős nád Dresch Dudás Mihály hangszerének fúvókájában. Az évek során koncertről koncertre, lemezről lemezre dalainak áradó, soha be nem fejeződő ciklusával közli velünk kutatásainak aktuális eredményeit, hogy mi van a magyar zene és a coltrane-i zene lelkének mélyén, ami szavakkal megmagyarázhatatlanul közös, és oly magátólértetődően egyesül. Cosmic music, így a terminus Coltrane-től. A Dresch ciklus jelenlegi fejezete már nem tesz minduntalan konkrét utalásokat a zene konkrét genetikai eredetére. Van ugyan nyilvánvalóan erdélyi román furulyazene vagy búzai dal, de a szél (ezen a koncerten is) arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy (János evangéliuma 3,8). A cimbalom hangja, ami a Dresch kvartett előző kiadásaiban is meg-megjelent, Lukács Miklós keze alól éteri magasságokba emelkedik. Az idő múlásával a duhaj tánclépések méltósággal meglassultak, de a sirató, a sóhajkeserű, a bánat-bánat, a magyar blues minden Dresch fejezetben jelen van.

 

Szigeti Péter

.