•  

  •  

  •  

  •  

  •  

TOMMY VIG 75! – His Compositions Honoring Great Hungarian Sports Champions

Szerzői kiadás, 2014

Tommy vitathatatlanul szép karriert mondhat magáénak, amelynek mindhárom szakasza igazi sikersorozat volt. Az itthon töltött 18 év (1938-56) során jelentős hírnévre tett szert, pedig gyermekkorát a háború árnyékolta be, de azt követően igazi „csodagyerekként” szerepelt itthon és Ausztriában. Az Amerikában eltöltött 50 év (1956-2006) a jazztörténet fényes lapjaira kívánkozik. Különféle koncertjeiről tucatnyi alkalommal számolt be a Down Beat magazin a „Caught in the Act” (Akció közben elcsípve) rovatában, ahol csak a legfontosabb eseményekről közöltek részletes kritikai beszámolót, lapszámonként átlagban 3-4 alkalomról. (Miles Davis, Charles Lloyd, Modern Jazz Quartet stb.) Szerepelt a legtekintélyesebb jazz szakírónak, Leonard Feathernek az általa „kitalált” és évtizedeken át működtetett Blindfold Test-jében is (mi vakrepülésnek nevezzük), tehát amikor 6-8 lemezt játszanak le a delikvensnek, anélkül, hogy bármi információt kapna. Többször került fel a Down Beat kritikusainak és olvasóinak listájára is, 1967-ben  pedig első helyen végzett a nagyobb elismerést érdemlő vibrafonosok listáján a kritikusok megítélése szerint!  Mint keresett stúdiózenész Hollywoodban vagy másfélezer(!) felvételen játszott és partnereinek listája egy Who’s Who kötet lehetne.

 

Hazatérése után (2006-tól) minden gáncsoskodás ellenére folytatta sokoldalú tevékenységét és ennek az aktivitásnak gyümölcse ez a CD is.

Köztudomású, hogy munkásságában a hangszeres játék (vibrafon, dob és más ütőhangszerek) mellett mennyire fontos a kompozíciós és hangszerelői tevékenység is és persze rajongása a nagyzenekari jazz iránt. (Azt hiszem rá is érvényes az, amit Ellingtonról mondtak, mármint, hogy igazi hangszere a zenekar.) Mégis, ami a hangszereket illeti, elsősorban vibrafonosként tartjuk számon, de tudni kell, hogy nemcsak „csodagyerek” korában dobolt, hanem pl. Amerikában hírneves kollégája Terry Gibbs vibrafonos kvartettjében is. (Harvey Siders beszámolója ízléses seprőzését /tasteful display of brushwork/ emeli ki.) Egy másik fontos combo fellépésének helyszíne volt a Las Vegas-i Tropicana Hotel, ahol szextettjében két világhírű trombitás is játszott: Don Ellis és Red Rodney.  A „tireless and enthusiastic Hungarian hurricane” (a fáradhatatlan és lelkes magyar hurrikán) 22-25 tagú big bandje pedig számos saját kompozíciót mutatott be az éveken át rendszeresen tartott nagyszabású koncertjeinek keretében, amelyek korábban a Las Vegas-i Sahara Hotel, majd a Caesar’s Palace nagytermében kerültek sorra. (Egyiken Bacsik Elek is közreműködött gitáron és brácsán.) Ezekről is gyakran beszámoltak a Down Beat magazin munkatársai, Harvey Siders és Dan Morgenstern, leszögezve, hogy az egész mögött a katalizátor és a hajtóerő Tommy személye. („…Vig, of course – the catalyst and moving force behind it all.”)

Tommy vonzalma a sporthoz köztudomású, focizott és karatézott, mindig figyelemmel kísérte a magyar sportolók szereplését és – ő volt az 1984-es Los Angeles-i Olimpia zenei főigazgatója és a big band vezetője. (Külön fájdalom volt neki is, hogy – szovjet nyomásra – hazánk sem vett részt ezen az olimpián.)

Ahogyan az a CD címéből is kiderül, a 15 track-et tartalmazó zenei anyag a magyar sportnak állít emléket. Amikor kézbe vettem még azt hittem, hogy csak a 2013. december 1-én a Duna Palotában rendezett koncert anyagát találom rajta. Ez volt Tommy „Aranyszimfóniák” c. ciklusának ősbemutatója a Budapest Jazz Orchestrával, amiről részletesen beszámoltunk honlapunkon is. (Ez visszakereshető Archívumunkban.) Emlékeztem arra is, hogy a sport előtti tisztelgés jegyében írott Mozgás (Movement) c. darab + a nyolc londoni aranyérem zenei méltatása egy-egy tétellel még mindig csak kilenc tracket fed le, a lemezen pedig 15 szám van. Kiderült a kísérő „liner notes”-ból, hogy Tommy egyik amerikai útja során egy Las Vegas-i stúdióban hat zenekari darabot rögzített minden idők legsikeresebb magyar olimpiai szereplésének, az 1952-es Helsinki Olimpia magyar hőseinek tiszteletére is. Persze elsősorban kedvencei, az Aranycsapat tagjai kapták a számok felét, azaz három zenekari darabot. Egyet a védelem: Grosics, Buzánszky, Lóránt és Lantos („The Defence Did Not Rest!”), egyet a fedezetek: Bozsik és Zakariás („Golden Midfield Duo”) és egyet a csatársor: Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás és Czibor („Strikers’ Golden Circle”). A maradék három számból egyet a két nagyszerű tornászlány: Keleti Ágnes és Korondi Margit kapott („Two Golden Gals”), (a girl szó a szlengben gal), egy darabot pedig minden idők legnagyobb ökölvívója, a három olimpián (London 1948, Helsinki 1952 és Melbourne 1956) bajnok Papp Laci („The Best Shot!”). (Itt megemlíti Tommy, hogy az 50-es években játszott a tatai edzőtáborban is, ahol a sportolókat felkészítették az olimpiára.)  A 11-es „Swim!” c. tételt azért hagytam utoljára, mert a kiváló magyar női úszó olimpiai bajnokok tiszteletére született, akik különböző olimpiákon szerepeltek: Szőke Kató, Gyenge Vali, Székely Éva, Egerszegi Krisztina, Kovács Ági és Hosszú Katinka.

Ez utóbbi hat tételt tehát Amerikában rögzítették a Tommy Vig Orchestra, azaz 25(!) tagú nagyzenekarának tolmácsolásával, amelyben persze Tommy vibrafonozott és dobolt is. Számos olyan muzsikus volt ebben a formációban, akik már évtizedekkel korábban is játszottak Tommy big bandjében, mint pl. Charlie McLean altszaxofonos vagy Herb Phillips trombitás.

Jóllehet, mint már említettem, az „Aranyszimfóniák” bemutatójával meglehetős részletességgel foglalkozott a média (minket is beleértve), mégis gyorsan áttekinteném, hogy mi is került a lemezre. Elsőként a „Mozgás” („Movement”) c. darab, amely azt hivatott kifejezni, hogy mind a sportban, mind pedig a zenében milyen fontos szerepe van a ritmusnak. Ezt követi a nyolc aranyéremről megemlékező nyolc tétel. Az első – a „Vetés-aratás” (angol címe sokkal prózaibb: „Throw That Hammer!”) c. darab Pars Krisztián kalapácsvető kiemelkedő teljesítményét és a győzelem learatását ünnepli. Kovács Zalán tuba- és Zana Zoltán baritonszaxofon szólója fejezi ki a sportág jellegét és a bajnok erejét. A „Vívás!” („Fence!”) c. darabban Schreck Ferenc és Skerletz Gábor harsona-párbaja illusztrálja Szilágyi Áron győztes asszóját ellenfelével szemben. A „Magyar erő!” („Hungarian Power!”) Berki Krisztián tornász erőfeszítéseit Koós-Hutás Áron frenetikus trombitaszólójával érzékelteti. A „Tántoríthatatlan!” („Insupressible!”) c. darab Risztov Éva hosszú és kitartó úszását illusztrálja Juhász Attila briliáns zongorajátékával. Gyurta Dániel mellúszó tiszteletére szól a „Pont!” („Won!) c. „fejezet” Schreck Ferenc harsona-szólójával. Az „Aranylányok” („Golden Girls”) c. tétel a női kajak négyes hölgyeinek erőfeszítésére fókuszál és a trombitakórus improvizációjával fejezi ki a verseny izgalmát. Kozák Danuta kapta az „Aranyos Danuta” („Golden Danuta”) c. kompozíciót végül pedig a Dombi Rudolf-Kökény Roland kajak-páros küzdelméről hallhatunk zenekari játékot „Kajakra!”  („Magyar Power-Duo”) címmel.

Az egész lemezalbum egységes hatást kelt, hiszen azonos szerző-hangszerelő műveiről van szó és emellett köszönhető ez annak is, hogy a BJO által előadott kilenc track éppen olyan jól szól, mint az amerikaiak által interpretált hat darab. Mind a 15 nagyon hatásos, vérpezsdítően szvingelő zenemű egyenként kb. 3-5 perces terjedelemben. A kis remekművek nem alkotnak összefüggő egészet, önállóan is megállnak. Az egyes sportágak mozgáskultúráját, ritmikáját, jellegzetességeit fejezik ki. A zenekarok és az egyes szólisták is csúcsformában játszanak. (Az amerikai felvételeken Tommy sem éri be a zenekar dirigálásával, hanem remek vibrafonszólókkal kápráztatja el a hallgatót!) Kiváló west coast muzsika szól, ami nálunk meglehetősen ritka. Itt a magyarázata annak, hogy miért tartotta oly’ nagyra Tommy munkásságát Stan Kenton is!

A lemez jelentőségét csak fokozza, hogy – tudomásom szerint – a műfajban nem született ilyen, a sportnak szentelt zenemű. (Bárhogy kutatok ismereteimben, csak egyetlen kompozíciót tudok felidézni, amely sportolással kapcsolatos: ez John Lewis „Skating in Central Park” c. darabja a MJQ előadásában. (Korcsolyázásról van szó, de nem sportversenyre utal.) Alighanem egyedülálló alkotás ez a „Honoring” és büszkék lehetünk arra, hogy a világviszonylatban is kiemelkedő magyar sport ilyen remekmű megalkotására ihletett egy nagy magyar-amerikai művészt!

Márton Attila (forrás: Jazzma.hu)