Chick Corea: The Vigil
Concord – Universal

Chick Corea legforradalmibb jazz-rock akciói is ezer szállal kötődnek a múlthoz, és ez új kvintettje esetében sincs másképp. A zenekar neve (Vigil) talán John Coltrane felvételére utal a Kulu Sé Mama albumon, amit az a tény is támogat, hogy Coltrane fia szaxofonozik a lemez egyik fontos darabjában; a borítón páncélos lovagként ábrázolt Corea pedig azonos lehet a Romantic Warrior (1976) fedelén látható, lebocsátott sisakrostélyú harcossal. Az 1976-os albumot L. Ron Hubbardnak ajánlotta a muzsikus, és a mostani lemez koncepciójában se nehéz felfedezni a Hubbard-indítást.

Corea zenekara tavasszal debütált „nyilvános próbákkal”. Az akkor már formálódó lemezanyagban maradt hét friss saját szerzemény, amely mind arról tanúskodik, hogy a hetvenegy éves muzsikus ma is meghökkentő virtuozitással ír és ad elő, gyakorlatilag minden, számára fontos stílusban. Az Outside Of Space bossa novás melódiájú, a Portals to Forever latinosan kezdődik, észak-afrikai motívumokkal gazdagodik, majd modális jazzhimnusz kerekedik belőle. A Pledge for Peace a Miles’s Mode-ra emlékeztető valcer, melyből a Weather Report-hangzás sem hiányzik; a Galaxy 32 Star 4 pedig Return To Forevert idéző jazz-rock világ szintetizátorral és drámai dobolással, melyben mintha minden ritmuspatternnek előre kigondolt, mégis spontán szerepe volna.

A zongorista ismét parádés együttest hozott össze. Marcus Gilmore dobos (Roy Haynes unokája) talán a fő attrakció, de Hadrien Feraud basszer se maradhat említetlen: néhol Jaco-inspirálta játéka alkalmasint gitárjellegű akkordfogásokban, villámcsapásszerű szólókban és szinte követhetetlenül gyors balkezes virgákban nyilvánul meg. Charles Altura sokszínű gitáros, akinek megvan az a nagy erénye, hogy mind akusztikus, mind elektromos hangszeren kiváló. Az idősebb brit szaxofonos Tim Garland hosszú, komplex frázisokban gondolkozó fúvós, aki már korábban is dolgozott együtt a Spain szerzőjével.

Máté J. György
(Gramofon)