Kamara-jazz: Ahmad Jamal - Chamber Music of the New Jazz

 

Képzelhetik mennyire megörültem a CD változat megjelenésének, mert Jamal művészetét éppen ennek az albumnak a kapcsán ismertem meg valamikor az 50-es évek legvégén. Nem sok jazz lemez jutott el akkoriban hozzánk még a legismertebb művészektől sem, de a sors kifürkészhetetlen akaratából egy jóbarátom éppen ezt az albumot kapta meg egy Chicagóba disszidált rokonától.

A piciny Argo kiadó 1955-ben felvett lemezén – az akkoriban divatos zongora-gitár-bőgő felállásban – főleg ismert sztenderdeket játszott egy különös nevű, teljesen ismeretlen zongorista, de valami olyan különleges ízzel, amit addig soha nem ismertünk. Az album címéből is sejtettük, hogy ez még Amerikában is valami új lehet.

Jamal persze nem arab, hanem olyan öntudatos fekete amerikai, aki az 50-es évek legelején vette fel az iszlám hitet és működése során végig ezen a néven szerepelt. Olyan meghatározó fontosságú zongorista, mint Art Tatum vagy Erroll Garner. Évtizedeken át volt a jazz szürke eminenciása és csak az utóbbi tíz évben került igazán a figyelem középpontjába: a fesztiválok állandó vendége, egymás után jelennek meg lemezei. Talán ennek köszönhetjük, hogy éppen fél évszázada kiadott első LP-jéhez most végre hozzájuthatunk. Az idén 75 éves művész finom, elegáns, artisztikus játékáról híres, mesterien bánik a szünetekkel és a dinamikákkal. Miles Davis is igen sokra tartotta Jamalt, akinek érdekes ritmikai koncepcióját saját zenéjében is alkalmazta. Hogy mennyire egyéni volt művészete már fellépése idején is annak jellemzésére idézhetjük az eredeti LP kisérőszövegét, amely szerint Jamal játéka annyira különbözik kortársaiétól, mint egy Mozart trió Beethoven IX. szimfóniájától. Találó jellemzés…

Márton Attila

.