Harmadszor is mixelve: Verve/Unmixed3
A fogyasztói világ egyik – a hanghordozókra vonatkozó – megnyilvánulása a hihetetlen mennyiségű válogatás-album, amelyben az eligazodás mára szinte lehetetlenné vált. De még az ú.n. sorlemezek is a legváltozatosabb formában, újabb és újabb sorozatok tagjaiként, feljavított technikával és szebbnél szebb borítókkal kerülnek a gyanútlan gyűjtő útjába. Hogy mi jöhet még, ki tudja?
Mindenesetre pillanatnyilag a kortárs diszk-zsokék számára készülő remixelt klasszikus jazzfelvételek borzolják a konzervatív ízlésű jazzbarátok idegeit. Ezt úgy csinálják, hogy az utóbbi félévszázadban már többsávos felvételeken rögzített énekes jazzszámok hangszeres kíséretének helyére up-to-date elektronikus effektusokat kevernek és ily módon az eredeti dalok egy szomorú paródiáját nyújtják. A dolog engem arra emlékeztet, mint amikor egy biológus a halászléből rekonstruálja a pontyot. Nem egyszerűbb az akváriumban megnézni?
A patinás Verve kiadó már a harmadik ilyen Remixed CD-jét jelentette meg, ami arra enged következtetni, hogy az albumok eladhatók. A 13 dal ezúttal is a múlt század második felének zenéjéből tallóz, pontosabban az 1952 és 92 közötti 40 évből. Az énekesek közül Billie Holiday, Sarah Vaughan és Nina Simone éppúgy megtalálható, mint Astrud Gilberto vagy Shirley Horn.
A recenzens könnyű helyzetben van, mert az Unmixed album nem más, mint a 13 eredeti felvétel, így a CD egy kellemes, jól szerkesztett válogatás, ami nem elsősorban a számok kronológiai sorrendiségére vonatkozik, sokkal inkább hangulati ívet szándékoztak húzni a kompilláció készítői az egyes trackek között. A korong tehát az ortodox jazzbarátnak éppúgy megfelel, mint a jazzvokál korábbi fejezeteit megismerni óhajtó legmodernebb ízlésű yupinak. Hogy aztán ki fogja igazán szeretni a Remix változatot, azt – szerencsé(m)re nem az én tisztem megjósolni!
Márton Attila
.