Big Ben és a szerelem: Ben Webster for Lovers

Érdekes, hogy az amerikai nyugat kapuja, az ország közepén fekvő Kansas City adta a legszvingesebb zenészeket a jazznek. A Mississippi melletti nagyvárosból indult Ben Webster is. Ki gondolta volna akkor, hogy egykor majd egy távoli földrészen tér örök nyugovóra… Játszott Ellingtonnál és a Jazz at the Philharmonic sztárcsapatában is, mégis pályájának túlnyomó részében a magányos nagyvad szerepét választotta. 1950-től már szabadúszóként dolgozott, így kevésbé kellett a kötöttségeket elviselnie. Életének utolsó tíz évét Európában töltötte, gyarapítva az igen jelentős számú amerikai zenész emigránsok táborát. 1973-ban Amszterdamban érte a halál…

Jellegzetes levegős tenorja képes volt a mennydörgésszerű, szinte erőszakos hangzásra a tempós számokban és a puha, buján érzéki sound-ra balladák megszólaltatásakor. Nem véletlen, hogy a róla szóló dokumentumfilm is a „The Brute and the Beautiful” címet kapta. Dr. Jekyll és Mr. Hyde – egy személyben? Valójában Big Ben a lehető legszelídebb ember volt… Nomen est omen: tényleg olyan volt, mint a brit parlament toronyórája: zengő hangú, megbízható, pontos és összetéveszthetetlen…

Pályájának csúcsán 1954 és 63 között készítette azokat a jazztörténeti jelentőségű albumokat, amelyekről ezt a válogatást összeállították a „..for Lovers” sorozat számára. Persze a Webster „kötetben” csak híres balladák szerepelnek a bársonyos tenor tolmácsolásában. Nemcsak szerelmesek hallgathatják…

Márton Attila