Szabó Sándor: A zene metafizikája

A szerző Szabó Sándor munkásságával közel két évtizede találkoztam, amikor a később megalakult Magyar Jazzkutatási Társaság elnöke kezembe adta Sanctified Fields című Angliában megjelent lemezét. Ismertem a mondást, miszerint senki nem próféta saját hazájában, így nem csodálkoztam, hogy a tengerentúl karriert befutott Szabó Gábor után egy másik Szabó idegenben keresi az elismerést.
Nem ő az első ezen a téren, gondoljunk csak Bartók Bélára vagy a Syrius
együttes progresszív korszakára, csak, hogy két egymástól távolinak tartott zenei világot említsek. (Bár éppen a Syrius zenéjében felfedezhető helyenként Bartók hatása.) Szabó Sándor nem hagyta el hazáját, "csupán" munkásságára jobban vevők idegen földön. De mielőtt végképp elkanyarodnék az eredeti témától, a gitáros Szabó Sándorról ejtenék egy-két szót.

Tanulmányait klasszikus gitáron kezdte, és figyelme rövidesen a jazz és az improvizáció felé irányult. Vendéghallgató volt a jazz tanszakon, és ott érzte meg, hogy az improvizációt nem egyetlen stílushoz kötve kell tanulnia. A távolkeleti zenékben való elmélyülés hozta meg számára a felismerést: szintetizálnia kell az őt ért zenei hatásokat. Zenéje épp ezért beskatulyázhatatlan. Szabó továbbá zeneszerző és szervező, nevéhez fűződik az évenkénti rendszerességgel megrendezére kerülő Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál.
Szabónak már jelentek meg írásai művészeti folyóiratokban, de ez A zene metafizikája című könyv az első önálló kötete. Ez a könyv nem az a fajta, amelyet az első laptól az utolsóig végigolvas az ember. Nem könnyű olvasmány, érdemes apránként, fejezetenként tanulmányozni. Ezzel nem elriasztani szeretném a leendő olvasót, sőt, inkább bíztatni a kötet beszerzésére, tanulmányozására!
Olyan témákat boncol a szerző, amelyeknek végig gondolása javasolt úgy a zenei tanulmányokat nem végzett, de a zenét szeretőknek, mint akár a profi muzsikusoknak.
Kedvcsináló gyanánt idéznék néhány fejezetcímet: A zene értelme a világban, A zene mint univerzális közvetítő médium, A zene lelki hatásmechanizmusa... Nos, ilyen témákról eddig nem igazán olvashattunk.
A kötet függelékként tartalmaz egy 44 oldalnyi összhangzattani tanulmányt, amely speciális zenei ismereteket igényel. Címe: A természeti szimmetriákon alapuló zenei összhangzattan. Szó esik itt aranymetszésről, matematikai definíciókról, akkordokról, szimmetriáról és annak hiányáról. Nem lesz könnyű azonnal megérteni, de próbálkozzanak meg vele!

Feltétlenül szeretném idézni a szerző bevezető gondolatait: "2011-et írunk, a tudomány, a tudás és a tudatlanság korát éljük egyszerre, és néha különös arra gondolni, hogy mennyi minden van a világban, amiről évszázadok óta nem vagyunk képesek többet megtudni. Sok ilyen jelenség van körülöttünk, ezek egyike a muzsika. Ősidők óta misztérium lengi körül, és továbbra is megválaszolatlan a kezdetektől fogva fennálló kérdés: honnan való a zene, hogyan és miért kapta a zenei érzékenységet az emberi lény. Megpróbálkoztak a filozófusok, zeneesztéták és megannyi bölcselkedő ember a téma kifejtésével, de egy ponton valahol mindannyian megálltak. Mintha vártak volna valamire, ami új gondolati irányt ad. A tudomány számára a zene nem fontos, így egyik ága sem fog energiát, figyelmet szentelni a kérdésnek. A kutatók kutatják az anyagi világot, a muzsikusok muzsikálnak, a komponisták komponálnak, a filozófusok filozófálnak, a zeneesztéták körbe-körbe járnak és egymás mondatait idézgetik, a zene meg csak teszi a dolgát. Mi pedig élvezzük..."

Nos, idéztem a szerző mondataiból, Önök pedig élvezzék ezt a nem mindennapi olvasmányt!   

Nemes Nagy Péter