Virulóban a finn jazz
Úgy tűnhet, napjaink Finnországában minden a heavy metal körül forog: rockénekes nyerte a finn Idols-díjat, s az olyan zenekarok, mint a Him már nemzetközi rajongótáborral rendelkeznek.
A jazz sose számított tömegműfajnak Finnországban, ám felnőtt egy új generáció, mely nem sokat törődik azzal, hogy jazznek vagy rocknak nevezik a zenéjüket. Akár a lemezfelvételek, akár a hangversenyek számát nézzük, a finn jazz az utóbbi tíz évben alighanem nagyobb aktivitást mutat, mint bármely korábbi periódusban.
Az 1990-es években számos fiatal és tehetséges jazzmuzsikus tűnt fel a zenei színtéren. A zenészek megnövekedett száma a stílusok kibővüléséhez vezetett. A bop formái továbbra is ispiratív szerepet játszottak: Jukka Perko közvetlenül meríthetett ihletet, amikor Dizzy Gillespie 70th Anniversary Big Bandjével turnézott. Mások Edward Vesala szabad stílusát követték.
A mai zenészek a soulból, a brazil zenéből és a hip hop stílusból merítenek ösztönzéseket. Új jelenségként figyelhető meg, hogy a fiatalabb muzsikusok kevésbé kötődnek egy bizonyos stílusirányzathoz. Az ember nem engedheti meg magának, hogy válogatós legyen, vagy túlságosan specializálódjon egy olyan ritkásan lakott országban, mint amilyen Finnország (17 fő/km², míg Magyarországon ugyanez az arány: 109/km²). Ily módon általános jelenség, hogy egy zenész akár öt-tíz zenekarnak is tagja.
Pluralista tendenciák
A stílusok és a hangzások változatosabbak, mint régebben voltak. A The Five Corners Quintet játékában újrateremti a 60-as évek zenéjének hangulatát – posztmodern, táncolható változatban. Lemezeik high-tech jellegűek: hangmintákat ötvöznek hangszeres zenével, színpadon viszont 100%-osan élő, hús-vér muzsikát játszanak akusztikus hangszereken. Az együttes tagjai a finn jazz élvonalába tartoznak.
Sok fiatalabb muzsikus szabadon mozog a pop és a jazz műfajai között. Zenéjük talán nem is esik olyan távol attól a fusion-zenétől, melyet a szüleik hallgattak a 70-es években, s ugyanez lehet igaz a rockzenére is.
Az Ilmiliekki Quartet 2003-ban megjelent első lemezük óta került a finn jazzélet fókuszába. A Verneri Pohjola gazdag, sokszínű trombitajátéka által fémjelzett együttes már több díjat tudhat magáénak, s tavaly ősszel a New York-i Lincoln Centre-ben adott hangversenyt.
Markus Holkko Being Here című lemezén a hagyományos jazzhangzásokat dúsan keveri a korábbi évtizedek meleg szintetizátorhangjaival, s így hoz létre a 70-es évekre jellemző színekkel festett hangképet, mely mindazonáltal magán viseli napjaink zenéjének nyomait is. A lemez hol az ECM-albumok tágasságát, hol pedig a progresszív jammelés világát idézi, s mindez modern jazzbe fut ki, ahol az egyes hangzások sose szorítják háttérbe a mű zenei lényegét.
A szabadabb jazzimprovizáció se halt ki a finn zenéből. A konstrukciós és dekonstrukciós munka ma is folyik; gyakorta a különböző generációkhoz tartozók közötti gyümölcsöző együttműködés formáját ölti e tevékenység. Juhani Aaltonen, Tom Nekljudow és Uffe Krokfors például három különböző generációt, de azonos zenei felfogást képvisel.
A hazai zenei hagyományok, így a népzene és a himnuszok hatása se ritka a finn jazzben. Sakari Kukko Virret című lemeze (Spirituálék Északról), valamint Jukka Perko Kaanaanmaa (Kánaán földje) című albuma a jazzrajongók táborán kívül is sikert aratott. Mindkét lemezből sok fogyott, s Perkónak a Virtuosi di Kuhmo kamarazenekarral készített CD-jéből aranylemez lett.
Léteznek hagyományosabb idiómákban szóló, de művészileg igencsak igényesen kidolgozott jazz-zenék is Finnországban. Úgy tűnhet például, hogy Manuel Dunkel harmadik lemezén, a Darn That Dream-en egy kis lépésnyit hátrál a tradícióba, valójában azonban ugrásról van szó, mégpedig előre. Igazi érett zene hallható ezen az albumon.
Több lemez, több kiadó
Az 1990-es évek közepéig évente csupán néhány jazzlemez látott napvilágot Finnországban, s ezek döntő többségét nagyobb, vagy legalábbis anyagilag stabil kiadók jelentették meg. Napjainkban több tucat új finn jazzlemez kerül a boltokba évente. Kisebb, jazzre szakosodott kiadók, és maguk a művészek is készítenek magánkiadású lemezfelvételeket.
A TUM lemezcég egyértelműen az akusztikus, improvizált jazz kiadása mellett kötelezte el magát. A cégnek dolgozó fiatalabb zenészek közé tartozik az Ilmiliekki Quartet is. A Fiasko kiadó ezzel szemben olyasfajta új zenéket publikál, melyek most szólalnak meg először jazzmuzsikusok műhelyében. Ide tartozik a Gnomus trió felkavaró electronica zenéje, mely ellenáll mindennemű definiálási kísérletnek. A Texicalli az egyik márkanév, melyet a Martti Heikkinen vezette vállalat használ. Az itt publikáló együttesek közé tartozik az MP4 és a Teddy Rok Seven.
A mind nagyobb jelentőséggel bíró Ksjazz nem Finnországban működik, viszont Klaus Suonsaari dobos-zeneszerző az irányítója. A muzsikus 1985 óta New York-ban él. Manuel Dunkel legutóbbi lemezén kívül a cég fontosabb kiadványai közé tartoznak Jarmo Savolainen zongorista és Teemu Viinikainen gitáros albumai.
A legutóbbi időkben feltűnt lemezcégek között olyan csöppnyi vállalatok szerepelnek, mint a Free Agent Records és a Ricky-Tick. E vállalkozások többek között Teemu Mattson gitáros és a bossa novából kiinduló Dalindèo együttes albumainak nemzetközi forgalmazásában jeleskednek.
Jazzkoncertek rekordszámban
Minden időben lényeges, hogy a jazzben felbukkanjanak új, fiatal művészek, akik felkeltik az érdeklődést a műfaj iránt generációjuk tagjaiban. Amikor a nagyközönség azt tapasztalja, hogy a kortársak swingelnek, gyakorta arra is kiváncsi lesz, hogyan csinálják vagy csinálták ezt más generációk.
Úgy barátkozhatunk meg a legkönnyebben a jazzel, ha élőben hallgatjuk. Az elmúlt tíz év során Finnországban jelentősen megnőtt a jazzkoncertek száma.
Az élő jazzt kínáló helyszínek jellemző módon megnyitnak, majd hamarosan bezárnak, kevés a hosszú időn keresztül fennálló jazzklub. Mégis, az apró bároktól a nagy koncerttermekig rengeteg helyen rendeznek jazzkoncerteket. Finnországban ma havonta átlagosan 60 jazzeseményre kerül sor, s ezeknek mintegy a felét a fővárosban és környékén szervezik.
Évente több mint 30 jazzfesztivált rendeznek az országban. Ezek nagyobbik fele kisebb rendezvénysorozat a nyári hónapokban. A legnagyobb jazzünnep ma is a legendás, külföldi sztárvendégeket fogadó Pori Jazzfesztivál, melyen 1966 óta lépnek fel a műfaj külföldi nagyságai. Mára a fesztivál profilja tágult, s mindenfajta modern ritmikus zenét felölel.
Ugyancsak nagy jelentőségűvé vált az Imatra Big Band Fesztivál, a Tampere Jazz Happening, az April Jazz és a Keitele Jazz.
A finn jazz külföldön
Mielőtt a 80-as években megkezdődött a jazzoktatás a tekintélyes Sibelius Akadémián, természetes volt, hogy a finn muzsikusok külföldön szereztek képesítést, gyakran épp a bostoni Berklee College of Musicban. Közéjük tartoztak olyan úttörők, mint Eero Koivistoinen, Atro Mikkola, Jukkis Uotila és Jarmo Savolainen. Mindannyian gyümölcsöző kapcsolatokat építettek ki Finnország és a külföldi jazzvilág között.
Egyes finn muzsikusok, így az ütőhangszeres Klaus Suonsaari, vagy a zongorista Mika Pohjola és Frank Carlberg úgy tűnik, végleg az Atlanti-óceán túlpartjára költöztek.
A finn jazzművészek és együttesek igen szép sikereket értek el a nemzetközi versenyeken. 2000-ben például az 1973-as születésű Kari Ikonen zongorista-zeneszerző első díjat nyert az Egyesült Államokban, a Jazzkomponisták Szövetsége által megrendezett Julius Hemphill Zeneszerző Versenyen. A spanyolországi Getxóban megrendezett nemzetközi jazzversenyen 2001-ben a finn U-Street All Stars, 2002-ben pedig a szintén finn MP4 szerezte meg az első helyet.
Alexi Tuomarila zongorista, aki Brad Mehldau jellemzése szerint “Jó a hangszerén, de komponistaként is jelentős”, 2005-ben első díjat nyert az International Granada Jazz Competitionön. Ez volt a muzsikus ötödik fődíja zeneszerzésből. Tuomarila Tomasz Stańko trombitással is együtt dolgozott.
Az utóbbi években megnőtt a finn jazzlemezek külföldi piaca és terjesztési hálózata. E folyamatot felgyorsították a Teddy Rok 7, a The Five Corners Quintet és Jukka Eskola lemezei. A hírek gyorsan terjednek az Internet segítségével, s a lemezek immár könnyebben beszerezhetők, bárhol éljen is a vevő. Sok újabb finn jazzlemez sokkal nagyobb számban kel el külföldön, például Japánban, mint otthon, Finnországban.
A finn nemzeti jellegzetességként emlegetett melankóliát és szótlan befelé fordultságot napjainkban érvényteleníteni látszik a rengeteg sms és internetes elérhetőség.
Jan-Erik Holmberg
Fordította: Máté J. György
.