Tommy Vig- Kortárs darabok vibrafonra

Tommy Vig versenyművét márciusban mutatják be. Tommy Vig vérbeli dzsesszmuzsikus, most mégis arra adta a fejét, hogy hagyományos értelemben vett versenyművet írjon. Méghozzá vibrafonra és szimfonikus zenekarra. Ami már csak azért is olyan szokatlan, mert a vibrafonnak nincs kortárs zenei irodalma. (Klasszikus meg még úgy sem, hiszen a vibrafon fiatal, 20. századi hangszer.)
Ha azt kérdezi az ember Tommy Vigtől, mi visz rá egy ismert és sikeres dzsesszmuzsikust arra, hogy versenyművet írjon, azt feleli, hogy nem tudja. Nincs tetten érhető pillanata annak, amikor a múzsa homlokon csókolja. Talán a kalandvágy játszik nagy szerepet ebben is. Vagyis az, hogy miként lehet felépíteni egy kortárs darabot úgy, hogy abban főként a dzsessz jellegzetes elemei és megoldásai domináljanak, ideértve az improvizációt is, bár Tommy Vig figyelmeztet, hogy ettől még korántsem lehet dzsesszkompozíciónak nevezni a darabot, mint ahogy nem is akar az lenni. De nem lehet az éppen divatos kortárs zenei irányzatok egyikéhez sem besorolni. A darab harmóniái, dzsesszből kölcsönzött ritmusvilága és dinamikája, sőt egész hangzásvilága ha nem is teszi idegenné a kortárs zenei szcénában a művet, mindenképpen megkülönbözteti a fő sodrásirányoktól. (Csak zárójelben: Tommy Vig a dzsesszben is vonzódik a kompozíciós megoldásokhoz és az izgalmas hangszerelésekhez, szereti ugyanis a nagyzenekari vagy ahogy a berkeken belül mondják: a big band formát. Ebben az esetben fordított a folyamat, hisz Tommy Vig ilyenkor kortárs zenei elemekkel teszi izgalmasabbá, provokatívabbá amúgy sok improvizációval tűzdelt, tipikus dzsesszdarabjait. Ami a nagyzenekarokat, pontosabban azok vezetőit és komponistáit illeti, nem sokan csinálták ezt a műfaj történetében, hiszen ez a megoldás széleskörű zeneelméleti ismereteket és készségeket követel. Az amerikai Stan Kenton neve kívánkozik ide példaként, bár a klasszikus, illetve a kortárs zene iránti vonzalma csak pályájának egy adott szakaszában volt igazán erős.

Tommy Vig – aki 1956 után hagyta el Magyarországot, s vándorolt ki az Egyesült Államokba – George Tremblay-től tanult klasszikus zeneszerzést.

Ahogy meséli, fizetnie ugyan nem kellett, de egy pakk sörbe került minden egyes óra. Tremblay egyébként rendkívül keresett tanár volt, mindenki tudta róla, hogy ő maga Arnold Schönbergnél tanult. Ja igen, ha van még valami szokatlan a Tommy Vig-féle versenyművekben, az az, hogy a kortárs szerzők csak a legritkább esetben vesznek részt műveik előadásában, Tommy azonban mindig.

A szerző II. vibrafonverseny című művét március 22-én este hétkor adja elő a Duna szimfonikusokkal a Duna Palotában. Vezényel: Deák András.

Sinkovics Ferenc
(Magyar Hírlap)