Száz esztendeje született Dave Brubeck, kimagasló alakja a jazztörténetnek. A Time magazin 1954-ben címlapon hozta a zongorista portréját, ami korábban csak egyetlen jazz-zenésznek, természetesen Louis Armstrongnak kijáró elismerés volt. Az 1950-es évek Amerikájában – ma így mondanánk – a csapból is Brubeck folyt. Sorra jelentek meg lemezei, dalait játszotta a tévé és rádió, egyetemi campusokon rendszeres fellépő volt kvartettjével.
A gyermek Brubecket először anyja tanította zongorázni, később Darius Milhaud emigráns francia zeneszerző növendéke lett. Nem csoda hát, hogy önmagáról azt mondta: „zongorázó zeneszerző vagyok”. Híres kvartettjének bőgőse, Gene Wright fekete volt. Amikor Brubeck felkéréseket kapott déli államokból, illetve Dél-Afrikából, hogy adjon koncerteket három fehér muzsikussal, a zenekarvezető határozott nemet mondott. 1958-ban Brubeck együttese különböző földrészeken turnézott, elsősorban az amerikai diplomáciának köszönhetően. Isztambulban Brubeck meghallott egy szokatlan ritmikájú, 9/8-ban játszott népi tánczenét, ennek alapján írta meg híres Blue Rondo à la Turk című darabját.
A „török” dal Brubeck máig legkeresettebb, 1959-es Time Out című albumán jelent meg. A lemezen szereplő hét dal mind szokatlan és bonyolult ütemben (6/4, 7/4, 5/4) szól. Ez volt az első jazzlemez a világon, mely több mint egy millió példányban kelt el. Brubeck zenéi különböző forrásokból táplálkoztak. Disney-filmek betétdalai épp úgy megihlették, mint a japán koto hangja. Egyes szerzeményeiből standardek lettek (pl. The Duke). A muzsikus mélyen hívő vallásos ember volt, ez fejeződik ki több nagyobb ívű kompozíciójában (The Light in the Wilderness, The Gates of Justice). Kvartettjének másik szólistája a jellegzetesen lágy hangú Paul Desmond altszaxofonos volt, aki 1977-ben hunyt el. Brubeck nélküle is folytatta pályáját más fúvós szólistákkal. Brubeck szinte haláláig dolgozott. Utoljára 2011-ben játszott, 2012. december 5-én érte a halál.