•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Clare Fischer : Latin Patterns

Hiánypótló kiadvány. A CD-t jegyzõ muzsikus ugyanis egyike a mûfaj nagy ismeretlenjeinek. Legjobb - egykori - lemezei régen feledésbe merültek: gyûjtõk adják-veszik õket alkalmanként borsos áron, ami annyit jelent, mintha azt mondanánk, életmûve java hozzáférhetetlen egy egyszerû halandó számára. A Universal ezúttal négy efféle fehér hollónak számító korongról ad áttekintést közel nyolcvan percben. Az eredeti zenék MPS-nagylemezeken jelentek meg elõször 1979 és 1981 között.

Javaslom: tegyünk félre minden audiofil és diszkofil háklit, és hallgassuk úgy Clare Fischer lemezét, mintha nem válogatás lenne. Mintha e dupla nagylemeznyi idõben azt akarnánk megvizsgálni, milyen arrangement-okkal és elektromos zongorajátékkal jelentkezett Fischer pályája csúcsán, húsz esztendõvel ezelõtt.

Az 1926-ban Michigan államban született muzsikusnak soha nem sikerült a világhírûek közé verekednie magát. A 70-es években elektromos zongorákon játszó Ahmad Jamalnak sokkal nagyobb tekintélye lett a zenésztársak között; Lonnie Liston Smith hol az avantgarde zenészek, hol a R&B képviselõi társaságában tûnt fel, s szerzett hírnevet magának; George Duke Frank Zappa személyében olyan zenekarvezetõt talált magának, aki biztosította számára a kis jazz-klubokban elérhetetlen sikert. Stb, stb. Fischerrõl semmi hasonló nem mondható el, hacsak az nem, hogy játszott Dizzy Gillespie Ellington-emléklemezén. Viszont a felsoroltakkal azonos színvonalon kezelte az évtized divatos hangszerét, s mint szerzõ és hangszerelõ is jelentõs mûvet hozott létre a maga csendes módján. Elsõszámú érdeklõdési területe a latin zene volt, s mint a jelen válogatás címe is mutatja, ezt a profilját igyekszik bemutatni a ma zenehallgatójának. Négy számot a Salsa Picante együttessel ad elõ Fischer: ez az idõk során változó összeállítású szeptett volt a zongorista egyik legismertebb vállalkozása. Ebben az együttesben (akárcsak másik, Latin Sextet nevû formációjában) sikerült néhány különösen figyelemre méltó szólistát alkalmaznia, így a fuvolista David Acuñát, de a fiatal Alex Acuña is hallható a zenekarban ütőhangszereken. A Salsa Picante együttesnél azonban sokkal izgalmasabb hangzása van azoknak a Fischer-daraboknak, melyekben egy négytagú énekegyüttes az egyik főszereplő. Ez a latin vokálzenekar öt számmal van jelen a lemezen, ahol szinte minden szám Fischer-szerzemény, ám a CD közepét hallgatva meglepve fedezzük fel a ‘Round Midnight-ot a sok latin tempójú darab társaságában. Profin hangszerelt előadás, ezúttal a Fischer-kvartett tolmácsolásában, a közepén Gary Foster szopránszólójával.

Elektromos latin zene a 70-80-as évek fordulóján? Igen, olyan hangzásokkal, melyeket késõbbi, populárisabb lemezein Clare Fischernek már nem sikerült elérnie.

Máté J. György

.