A király öccse: Freddie Cole Sings and Plays Some Lonely Ballads

 

A borítón egy nekikeseredett hölgy, aki arra kéri a pincért, hogy rendeljen meg a zongoristától egy bluest. És úgy látszik sikerült, mert az énekes-zongorista Freddie Cole előad néhány szép balladát és bluest direkt a magányos vendégek vigasztalására…

Ma már Nat „King” Cole legkisebb testvére is 74 éves. Pár éve jelent meg egy jó kis CD-je, innen tudhatjuk, hogy még ma is aktív. Persze, aki a Király öccsének született, annál jobb, ha együtt vannak a szükséges arisztokratikus kellékek: a könnyed, elegáns megjelenés és játékmód, a bársonyos hang, a gyémántgyűrű a kisujjon, a fényes szmoking és a szimpatikus mosoly. Hiába, a rang kötelez. Szerencsére Freddie-nél mindez együtt van. Bár zongorastílusa egészen más, mint bátyjáé volt, hangszíne, előadásmódja szinte a megtévesztésig hasonló. Pályája is éppúgy indult: hét évesen már zongorázott, 15 éves korában pedig profi zenész lett. S ha nem is emelkedett a hírnév olyan csúcsaira, mint Nat, azért a műfaj egyik kiváló művelője volt és maradt egész hosszú pályája során. Mindig az élvonalban, mint 1964-ben is, amikor ez az album született.

A zongorista gitárral megerősített trióját még egy r&b tenoros játéka is színesíti: régi ismerősünk, az időközben megszelídült Sam „The Man” Taylor, aki rettenetes exhibicionista játékmódjáról volt híres-hírhedt a korábbi években. Itt azonban ő is „viselkedik”, alkalmazkodik a disztingvált légkörhöz.

Márton Attila

.