•  

  •  

  •  

  •  

  •  

 

December 31-én egy New Jersey-i kórházban elhunyt Vic Juris jazzgitáros. Hatvanhat éves volt. A sokszínű zenés életmű mellett Juris két egyetemen is oktatott zenét. Élete utolsó két évtizedében főként trióban játszott barátjával, Dave Liebman szaxofonossal.
Juris Victor Jurusz Jr. néven született 1953. szeptember 26-án New Jerseyben. Tízévesen kezdett gitározni, főleg autodidaktaként. Pályája elején Pat Martino ajánlotta be orgonistákho zenekaraiba, így játszhatott együtt többek között Jimmy Smith Hammond-mesterrel vagy Shirley Scottal. Később szaxofonosok (Phil Woods, Richie Cole) együtteseiben is feltűnt. Gitárduó-fellépései is híressé tették (például Larry Coryell és John Etheridge oldalán). 2019-ben diagnosztizáltak nála áttétes májrákot – ez okozta a halálát is.

Bővebben...

 

Rabbit's Blues: The Life and Music of Johnny Hodges címmel 240 oldalon jelentette meg Johnny Hodges alt- és szopránszaxofonos életrajzát Con Chapman szakíró. A viszonylag eseménytelen életű, csendes, kicsit visszahúzódó, 1907-ben született muzsikus élete talán legjelentősebb pillanatait az Ellington Big Bandben töltötte el, bár jó néhány saját lemezt is készített. Tizenhárom évesen már színpadon játszott, akkor még zongorán. A bostoni fiatalember az 1920-as évek közepétől élt New Yorkban. 1952-ben John Coltrane is a Hodges-zenekar tagja volt. A kötet, bár nagy meglepetésekkel nem szolgál, mindenképp fontos olvasmány lehet a jazztörténet iránt érdeklődőknek (Oxford University Press, 2019).

  

Bővebben...

Január elején új jazzlemezzel nyitotta az évet a BMC. Jobb hangulatú muzsikát nem is találhattunk volna az új évtized beindításához, mint két nagyszerű jazz-zenész, Kristjan Randalu zongorista és Dave Liebman szaxofonos sajátos tárlatvezetését „Muszorgszkij képei” közt. A Mussorgsky Pictures Revisited igazi remeklés, egyszerre kaland és kulturális összegzés. Liebman, korunk egyik legjobb tenorszaxofonosa korábban már három másik BMC-kiadványon is hallható volt.

Bővebben...


Öt LP-ből álló gyűjteményben jelentették meg a Craft kiadónál Chet Baker Chet című gyűjteményét, mely a trombitás/énekes Riverside-albumait tartalmazza. Mint ismeretes, Baker két évet (1958-59) töltött a Riverside-nál, méghozzá abban az időszakban, amikor – Dave Gelly jellemzése szerint – kialakult róla a Frank Sinatrából, Bix Beiderbecke-ből és James Deanből összegyúrt imázs. Az értékes gyűjteményben olyan lemezek találhatók, mint a
(Chet Baker Sings) It Could Happen to You, a Chet Baker in New York, a Chet, valamint a Chet Baker Plays the Best of Lerner and Loewe.

Bővebben...



Az elmúlt egy hónapban ismét sokat beszéltek (és írtak) Nat King Cole-ról. Megjelent ugyanis a Hittin’ the Ramp: The Early Years 1936-1943 című 7 CD-ből, illetve 10 LP-ből álló reprezentatív dobozos kiadvány a Resonance Records gondozásában. Cole igazi szupersztár volt, több mint száz slágert jegyzett, és olyan számokban fogytak a lemezei, mint Bing Crosbyéi vagy Elvis Presleyéi. Első örökzöldjét 1944-ben játszotta lemezre, huszonöt évesen, de akkor már egy évtizede ismert volt profi muzsikusként. Sokan énekesként tartják számon, holott zongoristaként legalább olyan jelentős életművet hagyott ránk. Egyesek szerint Art Tatummal és Bud Powellel lehet csak egy lapon emlegetni. A mostani kiadvány gyakorlatilag az összes 1944 előtti felvételét tartalmazza, feljavított hangminőségben.

Bővebben...

A jazztanulmányok változatos témáiról lesz szó a2020. február 8-i  Müpa  2. Nemzetközi Jazztanulmányi Szimpóziumán, amelyet a Jazztanulmányi Kutatócsoport szakmai támogatásával, a Jazz Showcase alkalmából rendez neves külföldi kutatók és professzorok részvételével. A Columbia Egyetemről meghívott fő előadó, Krin Gabbard a jazz kortárs reprezentációjáról értekezik új irodalmi és filmes példák alapján. Gabbard az egyik megalkotója annak az új tudományterületnek, amely interdiszciplináris keretek közt vizsgálja a jazz, a művészetek és a társadalom szerteágazó kapcsolatait.
A népszerű szaxofonos, Ávéd János az improvizáció kérdéseit boncolgatja: azt vizsgálja, milyen szerepet kaphat a tizenkétfokú skála a jazzmuzsikus rögtönzése során. A Jénai Egyetem kutatója, Martin Breternitz arról beszél, hogy jelenleg milyen hálózatok, struktúrák, informális lehetőségek állnak a német jazz-zenészek rendelkezésére, milyen módon épül fel az olajozott működés jeleit mutató németországi jazzélet. A Grazi Zeneművészeti Egyetem magyar oktatója, Szegedi Márton 2019-ben monográfiát adott ki Szabó Gáborról, a hatvanas években Amerikában világhírűvé vált gitárosról. Előadása, amely egyben könyvbemutató is, arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen hatások járultak hozzá Szabó jellegzetes hangjának kialakulásához. A szimpóziumot záró kerekasztalnál három olyan vezető szakember foglal helyet, akik saját szakterületük válaszaival segítenek megoldani a kettős kérdést: Kulturális örökség-e a magyar jazz? Ha igen, hogyan őrizzük meg?
A program a Müpa és a Jazztanulmányi Kutatócsoport szakmai együttműködésében valósul meg.
A szimpóziumra a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékát kérjük, az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen jelezze.

A Gramofon Könyvek sorozatban megjelent Készíts salátát című jazztörténeti tanulmánykötet bemutatójára január 16-án, 17 órakor kerül sor az Írok Boltájában (1061 Budapest, Andrássy út 45). A kötet szerzőjével, Máté J. György jazzszakíró, irodalomtörténésszel, a Gramofon állandó szerzőjével Retkes Attila beszélget majd. 
„Mint egy mesterszakács a legízletesebben elkészített salátában keveri a karakteres ízeket: zenetörténeti írások, riportok jazz-zenészekkel, életrajzok, valamint a jazzkritikát elemző tanulmányok adnak az olvasó számára szubjektív, mégis alapos ismeretanyagot. Ennek a könyvnek nem célja átfogó képet adni a jazzről, vagy bemutatni annak történetét, ezt amúgy is számosan megtették már, mégis kirajzolódik belőle egy széleskörű kép a műfajról. Olyan, mint maga a jazz zene, sokszínű, izgalmas, helyenként elgondolkodtató, máshol meg egyszerűen csak szórakoztatja az olvasót.  A kötet utolsó fejezete a „Vakrepülés” – egy zenehallgatási teszt, ahol a felkért művésznek zenedarabokat kell felismernie és véleményeznie – Mohay András zenésztársunknak, a tragikusan fiatalon elhunyt dobosnak állít emléket” – írja Párniczky András a kiadványról.

 


Újabb kinccsel gazdagodhat, aki a brazil jazzlemezek rajongói. Megjelent az egyik legnagyobb élő brazil gitáros legenda, Carlos Barbosa-Lima új albuma Delicado címmel (Zoho). A gitáros együttesében Larry Del Casale a másik gitáros, Duduka da Fonseca ütőzik, Nilson Matta bőgőzik és Helio Alves zongorázik. Az együttes több híres brazil slágert játszik el új szempontok szerint. A Tico Tico például Zèquinha de Abreu (1880-1935) szerzeménye, és egy Portugáliából Brazíliába átszármazott költöző madárról kapta a címét. Ez a dal még az 1940-es évek elején lett nemzetközileg ismert. A kétgitáros előadásban keveredik a choros és az uptempós chorinho stílus. A címadó dalt Waldyr Azevedo (1923-1980) írta, a choro zene mestere, aki egyben a négyhúros kis cavaquinho, vagyis egy ukulelére emlékeztető gitárféle virtuóza is volt. A dal az úgynevezett xaxado ritmusban íródott, mely a baião tánczene sajátja.

Bővebben...



Megjelent Neil Shapiro grafikus és író The Jazz Alphabet. An Illustrated Look at 26 Jazz Greats, from A-to-Z című egyedülálló könyve, melyben, mint címe is mutatja, az angol ábécé minden betűjét 1-1 nagy jazzmuzsikus képviseli. A Shapiro rajzolta portrékat egy-egy jellemző idézet, valamint egy írásos tiszteletadás egészíti ki. A B betűt például Count Basie, a C-t John Coltrane, a D-t Miles Davis neve fémjelzi. A kötet végén rajzok láthatók két nevezetes jazzklubról, a chicagói Green Millről és a New York-i Birdlandről.

A manhattani Jazzmania volt a leghosszabb időn keresztül üzemelő loft klub New Yorkban (1975-1984). Tíz éven át heti öt este tartottak itt koncerteket. A koncert kedvéért rengeteg lépcsőt megmászó közönség többnyire a szőnyegre tett párnákon vagy kereveteken ülve hallgatta az előadásokat. Ráadásul Mo Morgen jazzmuzsikus 1976-77-ben háromnapos, 24 órán át tartó fesztiválokat is szervezett a stilárisan nyitott loftban, mely az avantgarde és az etnojazz, a big band zene és a straight ahead zenék iránt egyaránt érdeklődött. Szintén Morgen szervezte meg 1978-79-ben az első NYC Brazilian Jazz Festivalokat. A Jazzmania 1984-ben zárt be, amikor loftellenes törvények léptek életbe New Yorkban. Morgen közben multiinstrumentalista lett: játszott tenor- és baritonszaxofonon, klarinéton, valamint basszusklarinéton – utóbbi lett fő hangszere a 80-as években, amikor all-star zenekaraival többek között a Blue Note klubban lépett fel. Zenekaraiban feltűnt például Perry Robinson, Mark Whitecage és Eddie Daniels. A fellépéseket egy Blue Note album követte 1984-ben, melyet a Van Gelder Stúdióban rögzítettek. A későbbi években Morgen kedvenc hangszere az Eb hangolású szopraninoszaxofon lett. Az 1990-es években Morgen már Floridában élt, Miamiben nyitotta meg MoJazz Café nevű legendás klubját. Itt helyi zenészek kaptak fellépési lehetőséget, de a hely népszerűsítette a brazil és latin jazzt is. A jazzkávézó 1997-ben zárt be. Morgen más miami helyszíneken folytatta a zenélést. Ma is Florida egyik jazznevezetességének számít, és frissen beválasztották az állam „Jazzpantheonjának” tagjai közé.

Bővebben...


Századik kiadványát ünnepli 2020 elején a MoonJune Records lemezkiadó! Ebből az alkalomból jelentetik meg az elektromos gitározás innovátoraként aposztrofált Markus Reuter Truce című albumát, melyen trióban játszik a gitáros. Mellette hallható még Fabio Trentini fretless basszusgitáron és basszusszintetizátoron, valamint az izraeli származású, de Angliában élő dobos, Asaf Sirkis. Természetesnek tűnik, hogy a kiadó egy triólemezzel ünnepli az eseményt, hiszen kiadványaik jó részén különböző triók hallhatók.

 

Bővebben...

Lune Rouge – új programmal, új energiákkal érkezik ismét Magyarországra kvartettje élén a svájci származású francia csodatrombitás, Erik Truffaz, aki három évtizede ontja a varázslatos, az igényesség és a közérthetőség értékeivel egyaránt felvértezett zenéit. Budapesti koncertjére a GetCloser Concerts műsorsorozat keretében kerül sor március 6-án a MOMkultban (1124 Csörsz utca 18.). Truffaz zenekarában Benoit Corbos zongorázik, Marcello Giuliani bőgőzik és Arthur Hnatek dobol.

 

Bővebben...

Sarah McKenzie a hazaérkezésről énekel. Ezen a felettébb intim hangulatú esten (Fesztivál Színház, május 10.) egy kicsit bepillanthatunk az énekes-zongorista lelkének legbensőbb zugaiba. Legutóbbi, Secrets of My Heart című albumán túlnyomórészt saját szerzeményeket találunk, ezeket adja elő számára különleges üzenetet hordozó örökzöldekkel az ausztrál származású, de sok szempontból nagyon is európai művésznő. Turnézó zenekarában pedig magyar szaxofonost üdvözölhetünk Bolla Gábor személyében.
A harmincas évei elején járó művésznő elsőként zeneszerzésből szerzett diplomát, ám énekesként is hamar kitűnt korosztályából. Adottságait Michael Bublé is felismerte, így meghívta a Call Me Irresponsible című albumát bemutató turnéjára háttérvokalistának. 2011-ben jelent meg bemutatkozó albuma, amelyen a pop, a blues és a jazz örökzöldjei mellett saját számok is szerepelnek. Erre pedig Chris Botti figyelt fel, aki turnéjához McKenzie csapatát választotta előzenekarként. A következő lemez már Ausztrália határain túlra is elröpítette hírét, s ebben segítségére volt, hogy a bostoni Berklee College of Music ösztöndíjasa lett. Jobbnak látta Amerikában maradni, ahonnan kinyílt számára a világ, és végigjárta Európa legnagyobb fesztiváljait. A családjától és hazájától távol töltött idő egyre mélyebb önvizsgálatra késztette, megéri-e az énekesnői pályán maradnia, ha közben szenved szerettei hiányától. A választ a Secrets of My Heart adta meg 2019-ben, amely épp annyira lett európai ízlésű album, amennyire szükségszerűen amerikai, hiszen ízig-vérig jazzlemez. Jelentős mértékben tiszteleg George Gershwin előtt, de a dalok tekintélyes hányada arról az időről tanúskodik, amikor McKenzie-nek lehetősége nyílt Michel Legrand mellé ülni a zongoránál. Az európai ízvilágot ezen az estén a Magyarországról elszármazott Bolla Gábor erősíti.

Bővebben...

Cyrille Aimée élete csupa kaland. Gyerekként éjjel kimászott szobája ablakán, hogy közelről hallja a Django Reinhardt Festival cigány muzsikusait. Zenélt európai városok utcasarkain, énekelt párizsi kávéházakban. Az Egyesült Államokba települt, hogy tanuljon, és hogy a manhattani klubok közelében lehessen. Megnyerte a Montreux-i Jazzfesztivál énekversenyét, a Sarah Vaughan Nemzetközi Jazzénekversenyt, és döntős lett a Thelonious Monk Jazzénekversenyen. Steven Sondheim fedezte fel a zenés színház számára. A New York Times szerint ő az egyik legfényesebb csillag a jazzénekesek galaxisában.
A francia apa és dominikai anya gyerekeként napvilágot látott Aimée a franciaországi Samois-sur-Seine városában nőtt fel - ahol az a bizonyos ablakon kimászós eset történt. A gypsy jazzen túl szülei a legkülönfélébb zenékkel ismertették meg Michael Jacksontól a flamencón és a chansonon át a countryzenéig. Párizsban az American School of Musicon tanult, és ugyancsak kalandvágyból jelentkezett a Star Academy elnevezésű francia tévés tehetségkutató showba. Amikor az elődöntőbe válogatták, a szigorú szerződés aláírása helyett faképnél hagyta a stábot, amivel kisebb botrányt kavart a francia médiában. Az Egyesült Államokban a versenygyőzelmek mellett sokat jelentett számára, hogy heti rendszerességgel léphetett fel a legendás Birdlandben és a Smalls Jazz Clubban, ahol a néhai Roy Hargrove trombitással is hallhatták. Zenekarával, a Surreal Banddel francia, brazil, cigány és latin elemeket vegyítő zenét játszottak. Rendkívüli tehetségét, amellyel minden dalt lebilincselő történetként mesél el, Steven Sondheim, a musical világának ikonikus alakja is felismerte, ennek köszönhetően léphetett fel a New York City Centerben Wynton Marsalisszal és a Jazz at Lincoln Center Orchestrával. Az improvizáció nemcsak kifejezőeszköz számára, hanem lételem. Aimée május 8-án lesz hallható a Müpa Fesztivál Színházában. 

Bővebben...

Három kimagasló jazz-zenész, mindhárman felléptek már nagy sikerrel a Müpában, de együtt még soha. Pedig hárman közösen jegyzik a 21. század egyik legjobban fogadott jazzalbumát, a 2008-as Gently Disturbed című lemezt, amelyet 2020-ban újra turnéra visznek. Már ennyiből is egyértelmű: kihagyhatatlan este ez, főleg mert a lemez megjelenése óta az Avishai Cohen nagybőgős vezette trió másik két tagja (Mark Guiliana dobos és Shai Maestro zongorista) maga is zenekarvezető és nagyon felkapott jazz sztár lett.
Az izraeli születésű Avishai Cohen közmegegyezés szerint a nagybőgő egyik kortárs virtuóza, aki zenélt Chick Coreával, Bobby McFerrinnel vagy épp Herbie Hancockkal. Saját stílusát és lemezeit az általa sikerre vitt, hatására a fősodorba került közel-keleti (arab, zsidó) és andalúz elemekkel, nagyon komplex ritmikával dúsított jazz jellemzi. Változó felállású triója 2008-ban jelentette hármójukat, így rögzítették a kultuszlemezzé vált Gently Disturbed című albumot, amely után Guiliana és Maestro is saját népszerű zenekara vezetője lett (előbbi dobolt David Bowie utolsó lemezén is). Igen keresett, elfoglalt zenészek tehát, csoda, hogy újra együtt játszanak és láthatjuk is őket - miután Cohen már háromszor elvarázsolta a Müpa közönségét, és a másik két előadót is elcsíphettük saját együttesével ugyanitt. A sikerlemezt megidéző koncertet még különlegesebbé teszi, hogy része Cohen nagy, 50:50:50 projektjének: 2020-ban lesz 50 éves, ezért 50 koncertet tervez adni 50 országban. Jó, hogy nálunk is. Hangversenyükre április 29-én kerül sor a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.

Bővebben...