•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Scott Joplin életrajza
(1868. november 24. – 1917. április 1.)

 

 A „The Entertainer”, az „Elite Syncopations”, a „Maple Leaf Rag”, a „Sugar Cane”, a The Easy Winners” és más slágerszámok szerzője, a ragtime apostolaként számon tartott zeneszerző zenét szerető fekete családban született. Születésének pontos dátuma nem ismert, amint születési helye sem, különböző források a Texas állambeli Bowiet és a Texarkanát egyaránt említik.

Apja, Giles egy felszabadult rabszolga, játszott hegedűn (bár a kottát nem ismerte), s az ültetvényen, ahol dolgozott, gyakran szórakoztatta társaival a gazda házi ünnepségeinek résztvevőit. Anyja, a már szabadnak született Florence bendzsózott és énekelt, három fivére közül kettő, valamint két nővére egyaránt játszott valamilyen hangszeren. Ő maga a szomszéd zongoráján játszotta az első hangokat. Nem sokkal később a család megismerkedett egy Amerikába települt, német származású vándor zongoristával, akitől az érdeklődő fiú első leckéit, s vele az európai muzsikával kapcsolatos kezdeti ismereteit szerezte. Tizenhat évesen St. Louisba ment, ahol kisebb helyeken szerzett elismertségét követően „Honest John” Turpin népszerű Silver Dollar Saloonjának lett a zongoristája (a későbbi ragtime egyik közvetlen előzményének számító, de zeneileg annál jóval egyszerűbb „jig” műfaj után született elnevezéssel „jig-pianistája”). 1893-ban sok kalandvágyó, vagy kiugrást remélő társához hasonlóan Chicagóba, a Világkiállításnak otthont adó, dinamikusan növekedő nagyvárosba utazott. Itt alapította első, mindössze néhány muzsikusból álló zenekarát is. Kottaírásra, az ugyanitt működő ragtime-zongorista, Oscar Saunders tanította. Ő irányította figyelmét is e stílusra, a tanítvány azonban hamarosan túlszárnyalta „mesterét”. 1895-ben a Missouri állambeli Sedailába költözött. Itt vált ösztönös zenészből igazán képzett muzsikussá. Amellett ui., hogy megélhetése biztosítása érdekében folytatta mulatókban, klubokban való szerepléseit, beiratkozott a fekete bőrűek zenei képzésére szakosodott Georg R. Smith College-ba, ahol zeneszerzést és összhangzattant tanult, és megtanult trombitán is játszani. Már e hangszer avatott megszólalójaként lett a Queen City Concert Band, az első elismert ragtime-zenekar tagja. Közben reaktiválta a Texas Medley Quartett néven ismertté vált  -korábban nyolctagú-  együttest, akikkel a környező államokban turnézva vaudeville-eket adtak elő. 1895-től kezdve sorra jelentek meg kompozíciói, amelyek dallamgazdasága, táncos jellege, könnyű megjegyezhetősége csakhamar országos méretekben is elismertté tette nevét. 1899-ben íródott a „Maple Leaf Rag”, néhány évvel később az „Entertainer”, amely a „The Clou” c. film címzenéjeként volt hallható.1900-ban , a fiatal özvegyasszonnyal, Belle Haydennel kötött házassága után visszaköltözött St. Louisba. A következő öt évben 19 zongorakompozíció került ki kezei alól, közöttük a „Bathena” c. keringő-koncertfantázia. 1903-ban hozta létre a Scott Joplin’s Ragtime Opera Company társulatot, az ő részükre írta „A guest of honour” c. ragtime-operáját. A művet St. Louisban be is mutatták, további sorsáról azonban nincs megbízható adat (partitúrája sohasem jelent meg). Az ekkor már országszerte a „ragtime királyaként” tisztelt szerző 1905-ben elvált feleségétől, s 1907-ben New Yorkba települt át. 1908-ban jelent meg az első újsághír az új ragtime-opera, a „Treemonisha” készüléséről. Joplin 1909-ben újra nősült. Második asszonya, Louise jelentős segítségére volt az otthoni nyugalom és háttér megteremtésében, ettől kezdve a komponáláson kívül nem kellett mással is foglalkoznia. 1911-ben, a hivatásos kiadók többszöri visszautasítása után maga jelentette meg új operájának zongora- és énekkottáját. A mű előadására is magának kellett közreműködőket toboroznia. Az erre felhívó hirdetés 1913. augusztus 7-én jelent meg New York Age-ben, érdemben eredménytelenül. A zártkörű bemutatóra -zenekar helyett a szerző zongorakíséretével- végül Harlem egy kis előadótermében, 1915. májusában került sor meghívott, zömében barátokból álló közönség előtt, visszhangtalanul. Egészsége ezt követően rohamosan romlott. Halálát súlyos szellemi hanyatlással járó ismételt agyvérzések okozták. Operájának „hivatalos” bemutatására, csak jóval halálát követően, 1972-ben kerülhetett sor, megérdemelt sikerrel.

Gayer Ferenc   
Csak a Zene, 2009