•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Szeptember 1-én brooklyni otthonában elhunyt Randy Weston NEA Jazz Master zongorista, komponista, zenekarvezető. Kilencvenkét éves volt. Weston ifjúkorában Thelonious Monk követőjeként vált ismertté, elsősorban Monk perkusszív stílusát alkalmazta saját felvételein is. Életművét afrocentrizmusa határozta meg. Ezt élete utolsó hangzó anyagán, a 2017-es The African Nubian Suite-on is ellenőrizhetjük. Sokatmondó az is, hogy 2010-ben megjelent önéletrajzának African Rhythms a címe. Az 1926-ban Brooklynban született zongorista apja étteremtulajdonos volt, Marcus Garvey híve, aki fiát az afrikai kultúrörökség szeretetére nevelte. Weston az afro-amerikai zenével is fiatalon megismerkedett. Együtt nőtt föl Max Roach dobossal, Wynton Kelly pianista pedig az unokatestvére volt. A zongorista nem sokkal a második világháborút követően alakította meg első trióját Sam Gill bőgőssel és Art Blakey dobossal. Első lemezét 1954-ben adta ki. Jelentősebb sikert azonban 1958-as Little Niles című gyűjteményével ért el. Erről az LP-ről a címadó szám, korábbról pedig Hi-Fly című szerzeménye modern standard lett. 1960-ban afrikai szvitet komponált Uhuru Afrika címmel – a költő Langston Hughes szövegeire. Az arrangement-okat Weston régi muzsikustársa, a harsonás Melba Liston készítette. (Liston a kevés számú korai női instrumentalista egyike.) Harmadik afrikai útján annyira beleszeretett Marokkóba, hogy gyermekeivel öt évre odaköltözött és egy jazzklubot vezetett. Marokkói zenei élményei inspirálták 1972-es Blue Moses albumát (CTI). Ez lett egyetlen felvétele, melyen elektromos zongorát alkalmaz. További lemezei is afrikai elkötelezettségét mutatták, de 1998-as Khepera című gyűjteményén kínai zenei elemek is felbukkannak. A 2000-es években alapította meg az African Rhythms Quintet zenekart, mellyel haláláig dolgozott.

Bővebben...

A Gramofon őszi számában hosszabb cikk foglalkozik George Gershwin életművével (Szentgallay György), a brit jazzel (Füstös-Simon Zsuzsanna), a 90 évvel ezelőtt született Cannonball Adderley-vel (Márton Attila), valamint interjú olvasható Gáspár Károllyal (Bencsik Gyula). A lemezkritikai műhelyben két írás szól John Coltrane nemrég kiadott 1963-as stúdiólemezéről, illetve egy-egy rövidebb ismertető többek között Charles Lloyd, Lukács Miklós, Marcus Miller, Joshua Redman, Eliane Elias és Rozsnyói Péter albumairól.

Bővebben...

 

Ahogy a jazz és a pop/rock egyre több szállal kötődik egymáshoz, szinte megszokottá vált, hogy jazzisták poplemezeket készítsenek, illetve néhai popsztárok emlékére vegyenek fel stúdióanyagokat. Most a kiváló vibrafonos, Stefon Harris és együttese, a Blackout tette közzé Gone Too Soon című számukat, egy Michael Jackson-tribute-ot, melynek nyilvános bemutatóját a néhai szupersztár hatvanadik születésnapján (augusztus 29.) tartották. Ez a dal lesz a zárószám Harris új lemezén (Sonic Creed) – a vibrafonos kilenc éve nem publikált teljes CD-t.

Bővebben...

 

Cliff Habian nevét valószínűleg nem sokan ismerik hazánkban. Nem csoda: a clevelandi zeneszerző/pianista nem él feltűnő életet, napjai nagy részét komponálással és zenetanítással (Cleveland Music School Settlement) tölti. Otthonosan mozog mind a jazzben, mind a klasszikus zenében. Előbbiben főként a Third Stream képviselője. Játszott Joe Lovano, Freddie Cole, Frank Morgan, Jane Ira Bloom és mások zenekaraiban. Habian a napokban jelentette meg zongorás gyakorlókönyvét, a Jazz Piano Essentials-t, melyben szólózongorára írt standardek előadásához ad hasznos tanácsokat.

Bővebben...

 

Főhajtás a jazztradíció előtt, ugyanakkor a személyes popvonzalmak kifejezése – röviden így foglalhatnánk össze mindazt, ami a Sarah Vaughan Énekverseny legutóbbi győztese, a szép Arianna Neikrug debütáló lemezén történik. A Changes igen változatos anyagot kínál: található rajta „igazi” standard (After You’ve Gone, The Song Is You stb.), saját szerzemény, egy Al Green-örökzöld (Let’s Stay Together), illetve egy Joni Mitchell-egyveleg. A fiatal tehetség mai szerzői között van Laurence Hobgood is, akit Kurt Elling kísérőjeként ismerhetünk.

Bővebben...

 

Christian McBride egy főként Pennsylvaniában használt slangkifejezést alkalmazva New Jawnnak nevezi új kvartettjét, melyben Nasheet Waits dobol, Marcus Strickland szaxofonozik és Josh Evans trombitál. Új lemezük címe is megegyezik a zenekar nevével. A „jawn” hasonló szerepet tölt be az amerikai beszélők között, mint nálunk az „izé” – egy olyan dolog neve, amelynek nem tudunk pontos nevet adni.

Bővebben...

 

A Yellowjackets együttes 1981 óta része az amerikai, főként a nyugati parti jazzéletnek – ekkor jelent meg első nagylemezük. Azóta közel harminc album került ki a műhelyükből. Most elkészítették Raising Our Voice címmel vadonatúj gyűjteményüket, mely a negyedik lemezük a Mack Avenue Records gondozásában. A CD egyik különlegessége, hogy vendégművészként Luciana Souza énekel a tizenhárom közül hét számban.

Bővebben...

Augusztus 16-án detroiti otthonában elhunyt Aretha Franklin énekesnő, akit sokan csak „a soulzene királynőjeként” emlegettek. Hetvenhat éves volt. Legnagyobb sikereit soulzenei előadásaival aratta, de nem felejthetjük el azt sem, hogy szívesen tűzte műsorára a Tin Pan Alley jazz-örökzöldjeit is közel hat évtizedet átívelő karrierje során.
Mivel Franklin életműve elég közismert, most csak néhány szóban búcsúzunk tőle. A második világháborút követő időszak amerikai popkultúrájának egyik legsikeresebb előadója volt az énekesnő. Nincs senki, akinek slágerei annyiszor kerültek volna fel a Billboard-listákra: 112 dala szerepelt ott, ezek közül 17 bekerült a legjobb tíz popdal közé, további előadásai pedig az R&B-lista élére jutottak. Franklin 18 alkalommal lett Grammy-díjas, 1987-ben beválasztották a Rock and Roll Pantheonba, 1994-ben, ötvenkét éves korában pedig legfiatalabb tagja lett a Kennedy Center Honornak.

Bővebben...

Delayed Trane: John Coltrane’s Lost Album címmel augusztus 8-án újabb terjedelmes elemzés jelent meg a JazzTimes lapjain John Coltrane szenzációt keltő 1963-as, elveszettnek hitt stúdiófelvételeiről, melyek Both Directions at Once: The Lost Album címen láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt. A dupla, illetve szimpla CD- (és LP-) formátumban hozzáférhető kiadványról ezúttal Michael J. West szakíró értekezik. Mint ismeretes, a kutatók eddig is tudtak e stúdiófelvétel tényéről, de azt hitték, már sose fogjuk tudni meghallgatni, mert elvesztek a felvételt rögzítő hangszalagok. Szerencsére 55 év kényszerpihenőt követően a családi archívumból előkerült a Van Gelder által készített sessionszalag, az Impulse! kiadó részére készített mesterszalag másolata, és Ravi Coltrane produkciójában immár hallható apja elveszettnek hitt értékes felvétele.

Bővebben...

Politikai tartalmú videóval jelentkezett a nyáron Roseanna Vitro énekesnő. A videó voltaképp csak beköszöntő a művésznő szeptember elsejére várható, a Skyline Records gondozásában megjelenő új CD-je előtt. Vitro feleleveníti az amerikai énekes jazz egyik klasszikusa, Jon Hendricks szavait, aki azt hirdette: „Mondd meg az igazat!”. Hendricks annak idején a fajgyűlölet, a vietnami háború és a Watergate-ügy által megosztott Amerikának kiáltotta oda híressé vált mondatát. Vitro úgy véli, ma e mondat aktuálisabb, mint valaha: fel kell emelnünk szavunkat a tévhírek, a faji megkülönböztetések, a sajtószabadságot ért támadások és az „oszd meg és uralkodj” politikája ellen.

 

 

Bővebben...


Főleg jazz-örökzöldeket énekel legújabb lemezén Lynette Washington. A koncertfelvétel (LIVE! At NewRoc Summer Sounds) Gershwin Summertime-jával indul, majd olyan darabok következnek, mint a Stolen Moments, a How Deep Is the Ocean vagy a Nature Boy, végül Thelonious Monk Straight No Chaser-e is felcsendül új változatban. A CD legvégén Washington pianistájának, Dennis Bellnek egy számát is meghallgathatjuk.

Bővebben...

Íme, a BMC (Opus Jazz Club) legfrissebb, nyárvégi eseményei:
Trió Kontraszt 2018.08.28. kedd 20:00 
Fekete-Kovács Kvintett: The Fairy Queen - lemezbemutató 2018.08.29. szerda 20:00 
LAZYBIRD: Tálas - Zana - ifj. Tóth 2018.08.30. csütörtök 20:00 
Trombone Summit: Tribute To J.J. Johnson, Kai Windig, Frank Rosolino & Carl Fontana 2018.08.31. péntek 20:00
Michel Meis 4tet (LX) 2018.09.01. szombat 20:00 
BMC Nemzetközi Tenor- és Basszusharsona Verseny 2018 | Gálakoncert 2018.09.02. vasárnap 19:30 | Koncertterem

Bővebben...



A Cuneiform lemezkiadó egyik vezető csapata, a jazzt rockzenével és experimentális muzsikával ötvöző svájci Schnellertollermeier frissen megjelent Cuneiform-lemezük, a Rights anyagával óriási turnéra indult augusztus közepén. Négy augusztusi hangversenyüket svájci, osztrák és német helyszíneken tartják meg, majd szeptemberben két fellépés következik Ausztriában, illetve Szlovéniában. Október lesz a legfeszesebb hónapjuk, ekkor nyolc koncertet adnak Dél-Koreában, Kínában és japán városokban.

 

Bővebben...

Lendületes jazzel és a swing hőskorának három ikonikus alakjával zárja a nyarat a Müpa. Az augusztus 24. és 26. között zajló New Orleans Swingfesztivál a 1930-as, 1940-es évekbe repít vissza.
In The Mood – Utazások Glenn Millerrel - 2018. augusztus 24. 20:00 – 21:50 
A jazz popzenéje, a swing, amely az 1930-as években kergette őrületbe a táncparkettek ördögeit, napjainkban reneszánszát éli. A kellemesen ringatózó melódiák „a rádió aranykorának” köszönhették hihetetlen népszerűségüket az Egyesült Államokban. A New Orleans Swingfesztivál immár tizenharmadik alkalommal hozza el a műfaj legjobbjait a Müpába augusztus végén, hogy legyen alkalmunk még egy kis nyár végi pezsgésre.
Az idei fesztivál koncertjei a jazzhőskor egy-egy kiemelkedő alakja előtt tisztelegnek. A nyitóesten a swingkorszak egyik legnagyobb alakjára, Glenn Millerre emlékezünk. A harsonás-zeneszerző 1937-ben alapította meg saját big bandjét, amellyel megújította a swing műfaját, illetve a big band-hangszerelés technikáját. Zenekara alig egy év alatt a csúcsra tört, és korának legnépszerűbb együttese lett az USA-ban. Ezen az esten Miller legnépszerűbb szerzeményeit, köztük a koncertnek is címet adó In the Moodot a swing hazai képviselőinek krémje adja majd elő. Színpadra állnak a Dixie Kings of Hungary együttes tagjai, akik a nagy múltú Benkó Dixieland Band utódzenekarának tekinthetők. Közülük Glenn Miller alakját Nagy Iván harsonaművész-énekes idézi majd fel, s Lázár István, valamint egy másik magyar dixielandkirály, Molnár Gyula, a Molnár Dixieland Band alapítója csatlakozik hozzá. A zenekar három ragyogó és rendkívül sokoldalú énekesnőt kísér majd, Koós Rékát, Fehér Adriennt és Tunyogi Bernadettet, akik színészmesterségük tapasztalataival is élve repítik vissza a hallgatókat a jazz aranykorába.

„Az én babám egy fekete nő” – Josephine Baker-emlékest - 2018. augusztus 25. 20:00 – 22:00
Éppen kilencven évvel ezelőtt, 1928-ban járt első alkalommal Budapesten Josephine Baker, a világhírű énekesnő, táncosnő, színésznő, egyszóval előadóművész és emberi jogi aktivista. Ezen az estén az ő emléke előtt tiszteleg Nicole Rochelle és a Bényei Tamás vezette Gramophonia Hot Jazz Orchestra. Josephine Bakert utcai táncosként fedezték fel, egy vaudeville show tánckarával jutott el Saint Louisból New Yorkba, majd az ottani klubfellépések révén Párizsba - e várost 1925-ben, tizenkilenc évesen új otthonául választotta. Míg Franciaországban ünnepelt sztár volt, amerikai fellépései sikertelenek maradtak, kemény kritikákat kapott, s nem ritkán rasszista támadások érték. A második világháború alatt támogatta a francia ellenállást, s élharcosa volt az afroamerikai polgárjogi mozgalomnak.
Nicole Rochelle-t akár 21. századi Josephine Bakerként is aposztrofálhatnánk: a nagy elődhöz hasonlóan az előadó-művészet majd' minden ágában jeleskedik, és szintén Franciaországot választotta második hazájának. Az egyetlen Kossuth-díjas jazz-zenekar, a Hot Jazz Band több mint harminc éve dolgozik az 1920-as, '30-as és '40-es évek könnyűzenéjének megismertetéséért és megszerettetéséért - páratlan sikerrel, hazai és nemzetközi elismerések egész sorát tudva magáénak. A zenekar vezetője, Bényei Tamás 2014-ben alakította meg a Gramophonia Hot Jazz Orchestra nevű big bandet, hogy újjáélesszék a korszak nagyzenekari hangzásvilágát. Ez az együttes teremt majd Nicole Rochelle-lel karöltve minden bizonnyal feledhetetlenül vidám hangulatot.

Gershwin, a slágergyáros, Szalóky Béla klasszikus jazzestje - 2018. augusztus 26. vasárnap 20:00 — 21:50
Az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett New Orleans Swingfesztivál koncertjei a jazzhőskor egy-egy kiemelkedő alakja előtt tisztelegnek. A záróest felidézi George Gershwin megkerülhetetlen alakját és munkásságát, amely hidat képez a klasszikus és jazz-zene között. Bár a stílusok iránt érdeklődők többsége úgy gondolhatja, hogy kiválóan ismeri a Rhapsody in Blue és az Egy amerikai Párizsban szerzőjét, valójában kevesen tudják, honnan indult, miből táplálkozott művészete. Talán az sem közismert, hogy bár Amerikában született, orosz zsidó származású volt, és gyermekkorában nem a zenének, hanem a sportnak élt. Miután azonban bátyja részére a szülei vásároltak egy pianínót, George Gershwin egész nap a hangszer előtt ült és improvizált.
Tanulmányaiban fontos szerepet játszott egy magyar zeneszerző, Kilényi Ede, akitől Gershwin 1915-től tanult kottaírást, zeneelméletet és hangszerelést, s aki megismertette vele Chopin, Liszt és Debussy műveit. Fiatalon egy New York-i zeneműboltban dolgozott pluggerként, vagyis az éppen aktuális slágert eljátszotta, esetleg el is énekelte a vásárlók számára - így ismerte meg a slágergyártás csínját-bínját és a kor teljes könnyűzenei repertoárját.
A Szalóky Béla vezette és a remek stride-zongorajátékáról híres Rossano Sportiellóval kiegészülő kvintett műsora megvilágítja majd, milyen fontos szerepet játszott a klasszikus jazz és a swing kialakulásában a 20. század egyik nagy hatású zeneszerzője.


Idén mintegy harminc ezer ember volt kíváncsi a newporti jazzfesztiválra, melyet 1954-ben rendeztek meg először, s azóta minden évben vezető jazzeseménynek számít Amerikában. Egyetlen hosszabb hiátus volt a fesztivál történetében, az 1972-1981 közötti kilencéves korszak, amikor New York vette át a rendezést. Nem vitás, hogy Rhode Islandet a newporti fesztivál helyezte rá az amerikai jazztérképre. A JazzTimes az idei jazzesemény alkalmából összeállította a tíz legfontosabb newporti koncertlemez listáját, melyet az alábbiakban közlünk.

 

     - Dave Brubeck/Jay & Kai, Dave Brubeck and Jay & Kai at Newport (Columbia, 1956)
     - Duke Ellington, Ellington at Newport (Columbia, 1956)
     - Dizzy Gillespie, At Newport (Verve, 1957)
     - Count Basie, Count Basie at Newport (Verve, 1957)
     - Ella Fitzgerald/Billie Holiday, Ella Fitzgerald & Billie Holiday at Newport (Verve, 1958)
     - Nina Simone, At Newport (Colpix, 1960)
     - McCoy Tyner, Live at Newport (Impulse!, 1964)
     - John Coltrane/Archie Shepp, New Thing at Newport (Impulse!, 1965)
     - Miles Davis, Bitches Brew Live (Sony/Legacy, 2001)
     - Dave Brubeck, The Last Set at Newport (Atlantic, 1972)