•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Május 24-én Harlemben elhunyt Jimmy Cobb dobos, Miles Davis korszakalkotó, 1959-es Kind Of Blue albumának utolsó élő tagja. Kilencvenegy éves volt, halálát tüdőrák okozta. Cobb elsősorban értő kísérőként vált híressé, dobszólót ritkán lehetett hallani tőle. Megszámlálhatatlan nagyságot kísért Davisen kívül is. Játszott például Cannonball Adderley, Sarah Vaughan és pályája vége felé Geri Allen mellett. Miles Davis zenekarát több mint négy éven át erősítette, és olyan lemezeken dobolt, mint a Porgy And Bess vagy a Sketches Of Spain. Davis legendás ritmusszekciója (Wynton Kelly, Paul Chambers és Cobb) annyira összeszokott, hogy tióban tovább játszottak azután is, hogy kiléptek a Davis-együttesből. Együtt zenéltek egészen 1969-ig, Chambers haláláig. A dobos élete utolsó évtizedeiben saját zenekarát is vezette. 

Bővebben...

Folytatódik a Harmónai Jazzműlely Karaténkoncertek sorozata. 2020. május 22-én 20.00 órai kezdettel Oláh Dezső szóló koncerjébe kapcsolódhatunk be nézőként és hallgatóként a a Harmónia Jazzműhely Facebook oldalán: https://hu-hu.facebook.com/HarmoniaJazzmuhely . A Jazzműhely oldalán megtekinthetők az előző hetek koncertjei is. 
A virtuóz fiatal, Junior Prima -díjas zongorista és komponista OLÁH DEZSŐ a magyar jazz elismert alakja. Számos zeneszerzési díjjal is büszkélkedhet, saját formációja a Trio a la Kodály mellett a Bágyi Balázs New Quartet oszlopos tagja. Roppant sokoldalú zenész, aki kiválóan képes ötvözni klasszikus képzettségét a jazz szenvedélyes szeretetével. Lendületes modern jazzt játszó triója, az ugyancsak általa vezetett crossover Trio á la Kodály vagy fafúvósokkal bővített szextettje egyformán sikeres formációk. Bartók hat román táncának átdolgozása hatalmas kritikai elismerésben részesült. Ízlését és szakmai alázatát tanúsítja, hogy roppant empatikus és, épp ezért, nagy keresletnek örvendő kísérőzenész. A legendás londoni 606 Clubban elsöprő sikert aratott, amikor a világhírű brit szaxofonossal, Julian Siegellel játszott.

A38 logoEgy hónappal ezelőtt szavazást írt ki a Jazznoise internetes jazzportál az 1970-es években készült, a szavazók számára legkedvesebb jazzlemezekről. Minden felkért szavazó 10 albumot nevezhetett meg. Május 15-én járt le a voksolási határidő, eddig az időpontig 22 személy küldte el választásait a szerkesztőségünkbe. E 22 személy 220 szavazattal 171 jazzlemezt emelt ki a tízéves korszak terméséből.
A szavazóink zömének nagy zenei élménye ebben az időszakban (vagy: ebből az időszakból) a fusion jazz. De a beérkezett szavazatok alapján megfigyelhető, hogy az „ECM-hangzás” különböző képviselői (Gary Burton, John Abercrombie, Pat Metheny stb.) is fontos ízlésformáló tényezőkké váltak. Mellettük természetesen a hagyományosabb jazzirányzatok (hard bop, West Coast) reprezentánsai ugyancsak elég nagy számban képviseltetik magukat szavazóinknál. Paul Desmond, Bill Evans, Oscar Peterson és Stan Getz nevét kell kiemelnünk. Az avantgarde és a free jazz a vártnál kicsit alulreprezentáltabb, olyan fontos képviselőire, mint Ornette Coleman, Cecil Taylor vagy Roscoe Mitchell senki se voksolt. A szabad improvizációs lemezek közül kimagaslik népszerűségével Szabados György Az esküvője, mely egyben az évtized legkedveltebb magyar jazzalbuma lett szavazóink között. 
A szavazásról szóló részletes elemzés és az összegzett voksok ide kattinta tekinthetők meg

 

Pozitív és negatív példákat egyaránt hozhatunk klasszikus művek jazzfeldolgozásaira. A legutóbbi pozitív eredménnyel a BMC rukkolt elő, amikor megjelentette az észt zongorista, az 1978-ban Tallinban született, de zenei képzését jórészt Németországban szerzett Kristjan Randalu és a világhírű szoprán- és tenorszaxofonos Dave Liebman közös albumát, melyen a duó Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát gondolja újra Mussorgsky Pictures Revisited című albumukon. A MagyarJazz.hu cikkírója többek között ezt írja az új zenei vállalkozásról: „A mű átdolgozására – noha a zongora-szopránszaxofon összetétel meglehetősen újszerű a darab esetében – nem Randalu vállalkozott először: az első zenekari feldolgozást Rimszkij-Korszakov tanítványa, Mihail Tushmalov készítette el, melyet egy sor további nagyzenekari hangszerelés követett. Ezek közül is kiemelkedik Maurice Ravel 1922-es adaptációja, melynek népszerűsége alighanem meghaladja Muszorgszkij kompozícióját. Randalu megközelítése ugyanakkor apparátusát és attitűdjét tekintve is inkább az eredetivel mutat rokonságot. Számos zenei rész hűen követi a zongoraciklust, ugyanakkor sok esetben a hangszerelés teret nyit Liebman olykor lebegő, olykor szélsőségesen energikus szaxofonjátékának.”

Bővebben...



“Tekintettel arra, hogy a járványhelyzet továbbra is bizonytalan, és számunkra közönségünk és művészeink egészsége a legfontosabb, fájó szívvel, de úgy döntöttünk, hogy a 2019/20-as évad hátralévő részében zárva tartunk, azaz minden június közepéig tervezett előadásunk elmarad “ – írja közleményében a Fonó. Egyben azt is hírül adták, hogy tavaszi előadásaik, így például az április 18-ra meghirdetett Barabás Lőrinc Quartet-koncertet egy őszi időpontban, október 2-án tartják meg.



Gayer Ferenc bőgős harminc éve irányítja a negyvenedik születésnapjához érkezett Budapest Ragtime Bandet. A bőgős zenekarvezető idén Máté Péter-díjban részesült, melyet a könnyűzenei műfajok kiemelkedő képviselői kaphatnak meg. Gayer 1985 óta tagja a zenekarnak és 1990 óta vezetője is. A nagybőgőst azonban a modernebb zenéket játszó formációk is érdeklik, így rendszeresen fellép a Kelemen Angelika Quartettel, a Varga Tivadar Trióval, a Rátonyi Róbert Trióval, a Magony zenekarral, valamint a Pintér Zoltán Duóval.

Bővebben...

Április 1-én New Jerseybeli otthonában kilencvennégy évesen elhunyt Bucky Pizzarelli jazzgitáros, Benny Goodman és Ben E. King egykori kísérője. Halálát koronavírus-fertőzés okozta, melyet március 29-én diagnosztizáltak rajta.
Pályája mintegy hetvenöt évet ívelt át, de Pizzarelli nevét nem sokan jegyezték meg, mivel tevékenységét nagyrészt big bandekben, televíziós stúdiózenekarokban és énekeseket kísérő nagyzenekarokban fejtette ki. Először egy George Barnesszal készített duófelvétel kapcsán figyeltek fel rá. Később saját zenekarait vezette, de játszott szólóban is. Úttörő alkalmazója volt a basszusmeneteket is lehetővé tevő héthúros gitároknak. Különleges hangszerétől függetlenül is híres volt elegáns játékáról, akkordalapú szólóiról, melyekre elsősorban ritmusgitárosok (Freddie Green) hatottak, nem pedig melodisták (Wes Montgomery).
Az 1926. január 9-én született muzsikus George Van Eps játékában ismerkedett meg a héthúros hangszerekkel. Kísérte az idős Benny Goodmant, és játszott Paul McCartney több albumán. Gitáros-énekes fiával, John Pizzarellivel is fellépett közösen.

Bővebben...


Egyéb írások rovatunkban Máté J. György írása olvasható "Szubjektív sorok Dudás Lajosról - Tó és Zene " címmel.
A klarinétművész karrierjét figyelők alighanem mind tudják, hogy hosszú évekkel ezelőtt a Bódeni tó partján fekvő Überlingenben telepedett le, s azóta két szerelem határozza meg az életét: a tó és a zene. Úgy is mondhatnánk: két helyen érzi otthon magát a muzsikus: a tó partján és a zenében. Úgy mondják, 1941-ben született (külleme alapján az 1951 sokkal hihetőbb volna), úgyhogy egy ideje azon gondolkodik, befejezi az aktív zenélést, de aztán „utolsó” lemezkiadványát mindig olyan siker övezi, annyit játsszák a rádiók és annyi szép bírálatot kap a nemzetközi jazzsajtóban, hogy mégis visszakozik, újabb fellépéseket vállal, olykor még Magyarországra is elvetődik állandó munkatársával, Philipp van Endert düsseldorfi gitárossal. Dudás zenei elképzeléseinek tökéletesen megfelel ez a kvintettet helyettesítő duó, melyben a gitáros effektjei három másik hangszert – dobot, bőgőt és szintetizátort – is pótolnak.


Április 9-én Bronxban elhunyt Andy González bőgős, a modern latin jazz egyik kulcsfigurája. Halálát tüdőgyulladás, illetve cukorbetegségből adódó komplikációk okozták. Hatvankilenc éves volt.
González bármilyen jazzstílusban remekül ki tudta magát fejezni, ezért is volt, hogy bopperekkel (Dizzy Gillespie, George Benson), valamint avantgarde művészekkel (Clifford Thornton, Don Byron) egyaránt játszott. Másfelől pedig kísérte a tangó nagymesterét, Astor Piazzollát és rocksztárokat is (David Byrne). Fő szakterülete azonban a latin jazz maradt. Fellépett olyan csillagokkal, mint Tito Puente és Machito, illetve afro-latin zenét játszó zenekarokkal (Eddie Palmieri, Manny Oquendo). Számos felvételen fivérével, Jerry González ütőssel hallható együtt. Két közös zenekart is alapítottak, a Grupo Folklórico y Experimental Nuevayorquinót és a Fort Apache Bandet. González bőgőzését mintegy 700 lemezfelvétel őrzi.

Bővebben...



Looked at All Aspects címmel jelent meg a jelenleg Lengyelországban élő Vas Bence orgonista vezette, 2013-ban alakult Organism Hammond-trió, illetve a Vas Bence Trio legújabb lemeze. A tizenegy felvételt tartalmazó album kilenc számát az orgonista/zenekarvezető jegyzi. A maradék kettőn Bazsinka Ágnes, illetve a lemez három felvételén doboló Szabó Sipos Ágoston osztozik. A CD-n Möntör Máté gitározik, hét számban Kiss Tamás dobol és négy kompozícióban a lengyel Marcin Pater vibrafonozik. A „Brian”-nek dedikált szám címzettje alighanem Brian Charette amerikai orgonista, aki néhány évvel ezelőtt Budapesten járt, és a Budapest Jazz Clubban fellépett az Organismmel.

Bővebben...



Az észtországi Tallinban április 13-án elhunyt Ryo Kawasaki fusion gitáros, hangmérnök és software-fejlesztő, a gitárszintetizátorok egyik úttörője. Hetvenhárom éves volt. Életének utolsó két évtizedében Tallinban élt.
Tokiói évei alatt nem lett híres muzsikus, ám miután New York-ba ment és játszott Gil Evans híres 1974-es lemezén (The Gil Evans Orchestra Plays the Music of Jimi Hendrix), azonnal felfigyeltek rá. Fellépett Chico Hamilton és Elvin Jones mellett, turnézott Dave Liebman és Joanne Brackeen zenekaraiban. Saját együttest (Golden Dragon) is vezetett. A 80-as évek nagy részében hangmérnökként a gitárszintetizátor-fejlesztésen dolgozott. Későbbi lemezein és koncertjein a gitárszintetizátor került a fókuszba. 1991-től ismét több jazzt játszott, és 2000-ben részt vett egy jazzbalett kidolgozásában Észtországban.

Bővebben...



Három héttel 94. születésnapja előtt, április 10-én Philadelphiában elhunyt Jymie Merritt jazzbőgős, az Art Blakey’s Jazz Messengers egykori tagja, aki Blakey tizennyolc albumán bőgőzött. Bőgőzése hallható például a dobos Moanin’ című ismert lemezén. Halálát májrák okozta – évek óta küzdött a betegséggel. Blakey mellett feltűnt mások előadásain is: játszott például Chet Baker, Dizzy Gillespie és Max Roach zenekarában. 1962-tól Forerunners néven saját zenekart is irányított. Talán leghíresebb saját szerzeménye a Nommo volt, melyet főként Max Roachcsal adott elő. Merritt arról is nevezetes, hogy az első között kísérletezett elektromos bőgővel.

Bővebben...



Újabb jazzmonográfiával gazdagítja a jazzkönyv-gyűjtők polcait a Da Capo kiadó: Philip Clark Dave Brubeck életművével foglalkozó kötete a napokban jelent meg Amerikában. A könyv előszavát Chick Corea írta. Clark művéből megtudhatjuk például, hogy a Columbia 1959-ben csak némi szabódás után volt hajlandó megjelentetni a zongorista Time Out albumát, minden idők egyik legnépszerűbbé vált jazzlemezét: egyrészt Brubeck és kvartettje előszeretettel játszott számokat igen szokatlan tempóban, például 9/8-ban vagy 5/4-ben. Másrészt Brubeck ragaszkodott ahhoz is, hogy a borítón egy absztrakt festmény díszelegjen. Clark több interjút készített a 2012-ben elhunyt Brubeckkel, ezek képezik a monográfia magját.

Bővebben...



Billy Strayhorn (1915-1967) századunk egyik meghatározó jazzkomponistája volt, elidegeníthetetlen része Duke Ellington nagyzenekarának. Számos szerzeményéből jazz standard vált. Most a pianista/arranzsőr John Di Martino eleveníti fel Strayhorn életművét új kvartettlemezén (Passion Flower: The Music Of Billy Strayhorn), amelyen egy szupergroup tolmácsolja a repertoárt. Di Martino zongorázik, Eric Alexander tenorszaxofonozik, Boris Kozlov bőgőzik és Lewis Nash dobol. Egy számban (Lush Life) Raul Midon éneklése is hallható.

Bővebben...

A Cuneiform Records lemezkiadó két vadonatúj lemezzel is jelentkezik áprilisban: az egyiken a Chad Taylor Trio hallható (The Daily Biological), a másikon Tatsuya Nakatani és Shane Parish játszik (Interactivity). A dobos Chad Taylor triójában Neil Podgurski zongorázik és Brian Settles szaxofonozik. Taylor neve jól cseng az avantgarde jazz hallgatóinak fülében, hiszen tagja volt a Chicago Underground Duonak Rob Mazurek trombitás oldalán, valamint feltűnt számos nagyság (pl. Pharoah Sanders, Peter Brötzmann, Fred Anderson és Nicole Mitchell) zenekaraiban.
Nakatani az 1990-es évektől aktív avantgarde ütős. Új-Mexikóban él egy sivatagi városban. Részben házi készítésű hangszereken játszik, mintegy 150 hangversenyt ad évente. Társa, Shane Parish gitáros főként elektromos hangszereken dolgozik, például az agresszív avant-technikai Ahleuchatistas duóban, de ujjal pengetett gitárokon is játszik lényegesen szelídebb zenéket. Eddig nyolc lemezt jegyzett.

Bővebben...