•  

  •  

  •  

  •  

  •  

A kilencedik évébe lépő Jazzforum Budapest hagyományos törekvése, hogy a kortárs jazz legszélesebb spektrumát mutassa be a mainstreamtől a kísérleti hangvételű produkciókig. A szeptember 7. és 10. között zajló négynapos eseménysorozat folyamán összesen 23 koncert hallható, a fő helyszínek a már megszokottak: a Művészetek Palotája, a Budapest Jazz Club és a Trafó Kortárs Művészetek Háza. A Ráday utcai ingyenes koncertek két helyszínen, az iF Kávézóban és késő esti kezdéssel a Jedermann Kávézóban kerülnek megrendezésre. Az előző két évhez hasonlóan ezúttal is egy kiemelt téma adja a program gerincét. Az idei fesztivál fókuszában Lengyelország áll, mivel 2011 augusztusától hazánkat váltja az Európai Unió elnökségében.

 

.

 

részletes program

A lengyel jazz hét produkcióval mutatkozik be, a nyitókoncert mellett további 3-3 előadást hallhatunk a BJC-ben, illetve a Trafóban. Három koncerten lengyel és magyar művészek közösen lépnek fel, külön a fesztiválra készült zenei anyaggal.

A fő tematikával párhuzamosan, a Jazzforum Budapest programjában számos, főként nyugat-európai zenekar és szólista vendégszerepel, sokszor hazai muzsikusokkal egyedi összeállításban. Összességében elmondható, hogy a koncertek zömét ebben a formában még nem láthatta a budapesti közönség.

A két tervezett BMC-s lemezbemutató koncert közül sajnos csak a Bob Marley-számokra épülő, négy ország zenészeit felölelő reggae-jazz projekt lesz hallható a MÜPA-beli nyitónapon.  A másik, szeptemberre CD-n megjelenő anyag Szabados György halála miatt nem kerülhet bemutatásra, a magyar jazz meghatározó egyénisége előtt tisztelgő duókoncerten a francia nagybőgős, Joëlle Léandre partnere Szelevényi Ákos lesz.

Bízunk abban, hogy a mostani programkínálattal a Jazzforum Budapest továbbra is segíti igazolni a mai jazz életrevalóságát, hiszen a nehéz általános körülmények ellenére a műfaj folyton fejlődik, átalakul, egyre-másra újszerű és izgalmas produkciók bukkannak fel világszerte. Továbbá hiszünk benne, hogy az európai élvonal mellett a magyar jazz is egyre jobban kiveszi a részét ebből a folyamatból.    

Gőz László
Budapest Music Center, igazgató


A fókuszban Lengyelország 

„Nagyon hiányozna valami az általunk ismert mai európai jazzből, ha kivennénk belőle azt a sajátos hangot, amit Lengyelország adott hozzá. Az első hullámot, - amit például Krzysztof Komeda és Tomasz Stańko képviselt -, zenészek özöne követte, akik Davis és Coltrane „szabadság-hangjait” céltudatosan átültették egy egyedi, kelet-európai nyelvre, mellyel nem csupán saját hazájuk közönségét igézték meg, de inspirációul szolgáltak az egész világ jazzmuzsikusainak.” A fenti részlet egy német kiadású lengyel jazzlemez sajtóanyagából származik, s ha Berlinben, a jelenlegi európai jazz egyik központjában ilyen elismeréssel beszélnek a lengyel jazzről, akkor mit mondjunk mi, magyarok? Rá lehet erre kontrázni?

Persze, csak nézzünk bele egy öreg hazai „jazzróka” csillogó szemébe, figyeljük meg elrévedő tekintetét, kicsit megbicsakló hangját, ha úgy rendesen belemelegszik egy-egy régi, etalonnak számító lengyel jazztúra emlékébe: „És az milyen volt, amikor '83-ban stoppal, hátizsákkal nekiindultunk a Jazz Jamboree-ra Varsóba?”. Aztán jön a Lengyel Kultúra Boltjából beszerzett lengyel jazzlemezek felsorolása (Michał Urbaniak, Urszula Dudziak, Zbigniew Namysłowski, Tomasz Stańko), meg persze a legendás angol nyelvű lengyel Jazz Forum citálása, amiből akkoriban mindenki tájékozódott: „Az újságra némi furmánnyal még elő is lehetett fizetni, csak nem szabadott kölcsönadni, mert ronggyá olvasva kaptad vissza”.

Mindez nekem a koromnál fogva sem lehetett meg, kijutott viszont a mostani nemzedékkel való kapcsolat. Az eddigi tapasztalatom sommásan: a lengyelek a jazz ügyét még mindig komolyan gondolják, mind a zenészek, mind a közönség és nem utolsó sorban a társadalmi szervezetek is. Sőt, megkockáztatom, hogy a fiatalok talán még tudatosabbak. Mert mit látnak? Olyat, amit nálunk egy ideig még nem valószínű: egy jazz-zenész popsztárhoz hasonló hírnévnek és anyagi megbecsülésnek örvend. Persze a fehér öltönyös, divatfotókkal és sztárallűrökkel marketingelő, 30-as éveiben járó jazzmuzsikusból ott is kevés akad, de azért van, s ez mégis érzékletes példa a lengyel jazz általános támogatottságára. Így, ilyen körülmények között nem csoda, hogy megállíthatatlanul jönnek az újabb és újabb nagyreményű muzsikus generációk és az ember csak kapkodja a fejét a jobbnál jobb jazzlemezek hallatán.*

Szívünk szerint a Jazzforum Budapestre minimum még egy tucatnyi, világszínvonalú fiatal, na meg ugyanennyi idősebb zenekar lenne hivatalos. Igazán átfogó képet nem könnyű bemutatni az aktuális lengyel jazzről, ugyanis, amint a bevezetőben már idézett szöveg is említi: „a lengyel jazz fő jellemzője a változatosság”. Ezzel együtt a lengyel fókusz hétfogásos „kóstolójába” meglehetősen sokféle íz (lásd jam) belefért, reméljük, mindenki talál a fogára valót.

Bognár Tamás
Jazzforum Budapest / BMC Records

részletes program