•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Április 6-án egy New York-i kórházban elhunyt Onaje Allan Gumbs zongorista/komponista/arranzsőr, aki a jazz több irányzatában is keresett művésznek számított évtizedeken át. Gumbs halálát hosszú betegség előzte meg. Többször kapott stroke-ot, először 2010-ben. Hetvenéves korában érte a halál.
Az 1949-ben született zongorista „inaséveit” nagy nevek mellett töltötte: kísérte Kenny Burrellt, Norman Connorst és Betty Cartert. Később olyanok zenekaraiban találjuk, mint Woody Shaw és Nat Adderley. Gumbs a jazzen kívül szívesen játszott R&B-t is. Smooth jazz zenekarokban is fellépett. Mintegy 900 lemezen hallható a játéka, karrierje közel ötven évet fogott át.
Eredeti neve Allan Bentley Gumbs volt. Az „Onaje” nyugat-afrikai művésznevet az 1970-es évek óta használta. A szó jelentése: az érzékeny. Harlemben született, Queensben nőtt fel. Édesanyja járatta zongoraórákra hétéves korától. Gumbs a tévében szerette meg a jazzt, főként Mancini szerzeményeit. Tizenöt évesen már klubokban lépett fel. 1971-ben ismerkedett meg Kenny Burrellel, aki meghívta játszani detroiti koncertjeire. Ez volt az áttörés. Később rengeteg formációban foglalkoztatták, így a Thad Jones/Mel Lewis Orchestrában. A 70-es évek végétől fusionlemezeken is feltűnt (Lenny White, Roy Ayers), ugyanakkor avantgarde projektek se voltak idegenek tőle (Ronald Shannon Jackson, Bill Laswell). Játszott Kevin Eubanks és Stanley Jordan gitáros oldalán is. Zongoratudása 1976-ban keletkezett, de csak 1994-ben megjelent szólólemezén mérhető le leginkább.

embed video plugin powered by Union Development