•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Újabb súlyos veszteség érte a nemzetközi jazzvilágot! Január 9-én az Englewood Cliffs-i (New Jersey) Lillian Booth Actors Home-ban nyolcvanegy éves korában elhunyt Joseph Jarman szaxofonos, ütős, költő és komponista, a chicagói Association for the Advancement of Creative Musicians (AACM) alapító tagja, az Art Ensemble of Chicago zenekar meghatározó személyisége. Szívroham végzett vele.
Jarman 1968-tól 1993-as visszavonulásáig volt tagja az Art Ensemble-nak. Egyike volt a zenekar azon szereplőinek (Malachi Favors és Don Moye mellett), akik minden fellépésükön afrikai arcfestékkel és ruhákban jelentek meg, de tánccal és más gesztusokkal is emlékeztették a közönséget a zene afrikai gyökereire. A zenekar jelszava ez volt: “Great Black Music, ancient to the future”.
Jarman 1968 előtt saját kvintettjét vezette, de később is készített szólólemezeket, többek között az AEC dobosával.
Az 1937. szeptember 14-én született muzsikus leszerelése után, 1958-ban ismerkedett meg chicagói szaxofonosokkal, Anthony Braxtonnal és Henry Threadgillel. Ekkoriban már ő is évek óta klarinétozott és szaxofonozott. Ugyanebben az időben találkozott először két majdani zenekari társával, a szaxofonos Roscoe Mitchellel és a bőgős Malachi Favorsszel. 1961-ben Jarman csatlakozott az Experimental Bandhez, melyet a pianista Muhal Richard Abrams irányított Chicagóban. Ebből a zenekarból alakult meg 1965-ben az Association for the Advancement of Creative Musicians. Song For címmel 1966-ban jelent meg Jarman első lemeze. E lemezen hallható a zongorista Christopher Gaddy, aki fiatalon, 1968-ban hunyt el. Jarman kvintettje maradékával készítette el 1968-ban As If It Were the Seasons albumát. Ezt követően Charles Clark, a zenekar bőgőse is meghalt, Jarman pedig feloszlatta az együttest. A lelki válságba került muzsikuson Roscoe Mitchell segített, meghívta Roscoe Mitchell Art Ensemble nevű zenekarába. Az együttest rövidesen átkeresztelték - Art Ensemble of Chicago lett a neve. Végül kvintettformációvá alakult két szaxofonossal, bőgőssel, dobossal, valamint Lester Bowie trombitással.
1969-től évekig Párizsban élt az együttes. A 70-es évek elején tértek haza, Jarman pedig 1982-től New York-ban élt. Tevékenysége ezután kettős lett: zenélt tovább, de 1990-től buddhista papként is működött. 1996-ban egy időre felfüggesztette visszavonultságát: csatlakozott az Equal Interest trióhoz, melyben Myra Melford zongorázott és Leroy Jenkins hegedült. Közben aikido-oktatással is foglalkozott Brooklynban. 2003-ban több év kihagyás után ismét csatlakozott az Art Ensemble of Chicago zenekarhoz: játéka hallható The Meeting című lemezükön, majd még két albumon: Sirius Calling és Non-Cognitive Aspects of the City. Ezután egészségi állapota megromlott, 2011-ben agyműtéten esett át. 2017-ben egy alkalomra még visszatért a zenekarhoz, amikor fennállása 50. évfordulóját ünnepelte az AEC.

embed video plugin powered by Union Development