•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Szeptember 1-én brooklyni otthonában elhunyt Randy Weston NEA Jazz Master zongorista, komponista, zenekarvezető. Kilencvenkét éves volt. Weston ifjúkorában Thelonious Monk követőjeként vált ismertté, elsősorban Monk perkusszív stílusát alkalmazta saját felvételein is. Életművét afrocentrizmusa határozta meg. Ezt élete utolsó hangzó anyagán, a 2017-es The African Nubian Suite-on is ellenőrizhetjük. Sokatmondó az is, hogy 2010-ben megjelent önéletrajzának African Rhythms a címe. Az 1926-ban Brooklynban született zongorista apja étteremtulajdonos volt, Marcus Garvey híve, aki fiát az afrikai kultúrörökség szeretetére nevelte. Weston az afro-amerikai zenével is fiatalon megismerkedett. Együtt nőtt föl Max Roach dobossal, Wynton Kelly pianista pedig az unokatestvére volt. A zongorista nem sokkal a második világháborút követően alakította meg első trióját Sam Gill bőgőssel és Art Blakey dobossal. Első lemezét 1954-ben adta ki. Jelentősebb sikert azonban 1958-as Little Niles című gyűjteményével ért el. Erről az LP-ről a címadó szám, korábbról pedig Hi-Fly című szerzeménye modern standard lett. 1960-ban afrikai szvitet komponált Uhuru Afrika címmel – a költő Langston Hughes szövegeire. Az arrangement-okat Weston régi muzsikustársa, a harsonás Melba Liston készítette. (Liston a kevés számú korai női instrumentalista egyike.) Harmadik afrikai útján annyira beleszeretett Marokkóba, hogy gyermekeivel öt évre odaköltözött és egy jazzklubot vezetett. Marokkói zenei élményei inspirálták 1972-es Blue Moses albumát (CTI). Ez lett egyetlen felvétele, melyen elektromos zongorát alkalmaz. További lemezei is afrikai elkötelezettségét mutatták, de 1998-as Khepera című gyűjteményén kínai zenei elemek is felbukkannak. A 2000-es években alapította meg az African Rhythms Quintet zenekart, mellyel haláláig dolgozott.

embed video plugin powered by Union Development